DSC00172

Az elmúlt napokban arról kaptunk hírt, hogy állítólag a Halápi tóban hemzsegnek a döglött halak.

Rögtön felkaptuk a fejünk erre a hírre,  és útnak indultunk hogy kiderítsük igaz –e ez a hír.

A horgásztársunk akitől hallottuk ezt az információt, úgy nyilatkozott, hogy a februári nagy hideg okozta vastag jégtakaró, és az alacsony vízállás miatt, jelentős mennyiségű hal fulladt bele a vízbe. Ezek a haltetemek pedig ellepik az egész tó felületét.  Mondanom sem kell, ez a hír nagy riadalmat keltett bennünk, akik magunk is gyakran horgászunk ezen az érintetlen, kizárólagosan csak természetes szaporulattal rendelkező horgásztavon.

Késő délután, már szinte naplementekor érkeztünk ki a Halápi-tóra, ahol kiváncsian kezdtük fürkészni a vízfelszint, és bőszen keresgéltük az elpusztult haltetemeket.  Megérkezésünkkor az tünt fel, hogy iszonyú bűz,  döglött halszag csapta meg az orrunkat. Ekkor még haltetemeket nem láttunk, de a terjengő dögszag egyértelműen sejtette hogy itt valami nincs rendben.

Autónkkal a töltés felőli oldalon álltunk meg , először itt kezdtük meg a keresgélést. Ezen a partszakaszon nem nagyon találtunk halpusztulásra utaló jeleket, a parton nem láttunk döglött halat. Ahogy viszont tovább mentünk a parton, a tó vége felé, egyre több helyen észleltünk elpusztult haltetemeket. Általában kisebb, főleg törpeharcsák, kárászok, sügérek, naphalak tetemeit hordta ki a hullámzó víz. Ezekből a fajokból volt a legtöbb. Sajnos viszont  beljebb, a parttól néhány méterrel bentebb, csukák tetemeit is észleltük. Általában úgy 20 dkg-ostól egészen a 2 kg-ig. Igaz nagy menyiségü csukatetemet nem láttunk, de viszont azt nem tudhatjuk hogy a víz belső részein milyen mennyiségben pusztulhattak el.

Mivel mint már említettem este érkeztünk ki a tóra, így sajnos a készített képek sem lettek tökéletesek, de remélem azért annyira jók, hogy képet kaphasson az olvasó a bennünket fogadó látvánnyal.

Íme néhány kép, a Halápi tóról, 2012. március 23.-án.

DSC00175

DSC00176

 

DSC00177

 

DSC00181

Zömében törpeharcsák, naphalak, és kárászok tetemeit észleltük.

 

DSC00182

Főleg kisseb egyedek voltak a partra sodorva.

DSC00183

 

DSC00184

Beljebb a parttól néhány méterre, viszont már termetesebb csuka tetemeket is észleltünk.

 

DSC00185

Egy szétrohadt csuka, kb. úgy fél kiló lehetett.

DSC00186

 

DSC00188

Minden összevéve igaz hogy elég sok haltetemet találtunk a tavon, és állítólag ugyanez a helyzet a bodzáson is, de nem hiszem hogy kritikus méretünek kellene jellemeznünk a látott kárt. Az biztos hogy a februári nagy hideg által keltett vastag jégpáncél, és az ezzel párosuló viszonylag alacsony vizszint okozhatta azt az oxigén hiányt, amely ezeknek a halaknak a pusztulásához vezetett. Viszont tudván, és ismervén ezeknek a tavaknak a hihetetlen regenerációs képességét, úgy gondolom komoly kár nem érte a tó, tavak, /Haláp, Bodzás/ halállományát.