Már a tervek elkészültekor is vegyes érzelmeket keltett az emberekben a Zsuzsi-vasút új állomásának, a Természet házának kinézete, tájba való beilleszkedése, és maga az egész létesítmény kialakítása. Ezért úgy gondoltuk csinálunk egy kis mini közvéleménykutatást, hogy  kinek mi a véleménye a most már élőben is megcsodálható új, ahogy a projekt-menedzser hölgy, és a tervező úr többször is  mondá vala,  a ” környék origójaként” szolgáló turistaházról. 

Az már a szavazás elindításának kezdetén sejthető volt, hogy a létesítmény tervét, vagy már a kész épületet ismerő emberek körében nem fog nagy sikert aratni az épület, mert ezzel kapcsolatban már sokan hallatták hangjukat, és nem igazán az épület dicsérete állt az első helyen.

A szavazásunk alkalmával három válaszvariációt adtunk meg, egy pozitiv, egy negatív, és egy amolyan köztes megoldást, válaszlehetőséget.    két hétig működött  ez a panelünk, és 27 olvasónk véleményezte az új Természet házát.  A szavazás eredménye azt hiszem egyértelmű, mert pozítívan csak a szavazók 19%-a nyilatkozott az épületről. Az emberek 81%-nak, ilyen vagy olyan okok miatt részben, vagy abszolúte nem tetszik ez az új sok millió forintból megépült állomás, és tájidegennek tartják.

Azt hiszem hogy eléggé elhamarkodottan, és önző módon, a közvélemény teljes kizárásával döntött a vezetőség az épület megépítéséről. Jobb helyeken egy ilyen döntésbe általában a “köznépet” is beszokták vonni. Ha esetleg még a tervezés időszakában, megjelentettek volna  több tervvariációt, és megszavaztatták volna interneten, rádióban, vagy más médiákban, nem fordulhatott volna elő ez a felállás, miszerint a nyilatkozók 81%-a elutasítja ezt az új épületet. Hogy  pont emellett az terv mellet, ki, és miért állt ki a Dkv-nál vagy a városvezetésnél azt csak sejthetjük,   de az biztos, hogy legkevesebb beleszólása a Zsuzsi Kht -nak volt a döntéshozatalba.

Hogy hogyan, és mikor fognak megbékélni a látogatók  ezzel az esztétikáját figyelembe véve, korántsem népszerűnek mondható turisztikai létesítménnyel?…Lehet majd az idő múlása megszeretteti velünk, és a semminél mégis csak jobb felfogás feledtetni fogja velünk a tájba nem illő jellegtelen szögletes formákat, a pucér kilátszó betonalapzatot, az utazóközönség számára teljesen kihasználhatatlan konferencia termet, vagy az “égig érő”, “magasba “nyúló csillagvizsgálót, amely tetejéről legfeljebb a környező erdőség közép lombkoronájában gyönyörködhetünk.