Az előkészületek időszaka.

 

2

A tervezés.

Na hát akkor kezdjük az elején.. A ma erdőspusztáknak nevezett, Debrecentől, keletre, délkeletre elterülő erdős, lápos, mezővel tarkított rész, jóléti övezetté való kialakítását, már a 60-as években tervbe vették.   Ebben az időszakban, technikai, és anyagi problémák miatt ennek kivitelezése még nem történhetett meg. Igazándiból a 70 –es évek elejére értek meg a feltételek, hogy érdemben elindulhassanak a kialakítási munkálatok, hogy megszülessenek a létesítmény kialakításának tervei…

A 70-es évek eleji, kelet-magyarországi, komoly árvíz fenyegetettség hatására, az akkori  vízügyi vezetés egy nagy  felszereltségű  gépparkkal ellátott telephelyet hozott létre Hajdúszoboszlón.  Ennek a kotrókkal teherautókkal, lánctalpasokkal felszerelt csapatnak, az ország eme szakaszán, az  esetlegesen előforduló ár, és belvíz elhárítása volt a feladata. Ezek a gépek az év legnagyobb részében kihasználatlanúl álltak. Az ország akkori vízügyminisztere, Dégény Imre  úgy döntött, hogy terveket készíttett erdész és vízügyi szakemberekkel, a már régebben tervbe vett 10.583-ha-os  erdőspusztai területek, jóléti övezetté történő átalakítására.

A jóléti övezet kialakításának  fő célja, hogy egy olyan város közeli pihenő centrumot hozzanak létre, ahol az egyre növekvő debreceni lakosság a város rengetegéből, hétköznapjaiból kiszabadulva, egy univerzális  minden pihenési. és szórakozási igényt kialakító  területet találjon. Erre akkoriban már a Nagyerdő kevés volt. A kialakítás fő gondolata az volt, hogy a város forgatagából, a szabadba, természetbe kijutó ember, az erdő árnyas fái között olyan vízes szórakozóhelyeket, kikapcsolódásra alkalmas helyeket   találjon, ahol kedvére sportolhat, a betonrengetegből kijutva szórakozhat, üdülhet, élvezheti a természetet. Ekkoriban Debrecen az ország harmadik legnagyobb városa volt, és természeti adottságaiból adódóan szinte mindenféle vizközelség hiányában. Amire pedig nagy igénye volt a lakosságnak.  A tervezés során  felmerült, hogy az erdőgazdálkodás szempontjából  gyenge de változatos esztétikai állapotú erdők, fasorok a víz látványával fűszerezve, még nagyobb vonzerőt fognak képezni a kirándulók, és pihenni vágyók számára. Egyben az erdészeti szakemberek abban is reménykedtek, hogy a tározók építése, vagyis a víz visszacsalogatása az erdőspusztákra, visszaállítja azt a helyzetet, ami a 1890 –es vízrendezés időszaka előtt jellemezte a vidéket.

A tervezést az erdészet és a vízügy szakemberei hajtották végre.  A tervek 1973-ra készültek el. Ezek a tervek mintegy 9971 ha erdőterület jóléti övezetté való átalakítását tűzték ki célul, és három pihenőközpont létrehozását.  Nagycserei, 180 ha. Fancsika-Bánk, 170 ha. Veker 170 ha.  Az Erdőspuszták Fejlesztési Tervét, Sípos Géza edőmérnök, és Tóth József erdésztechnikus készítette. A tervet 1974. február 19.-én fogadta el Debrecen Városi Tanácsa.

Képkivágás

 

Ebben  a tervben 1976-ban , változás jött létre annyiban, hogy a területet lecsökkentették 8657 ha-ra.  Halápot, és Apafát  ugyanis kivették a fejlesztési tervből. Változás állt be a pihenőcentrumok számát illetőleg is, ugyanis az előző hárommal ellentétben, ötre növelték azok számát. Fancsikát, és Bánkot külön kapcsolták, és tervbe vették a Hármashegyi pihenőpark létrehozását. A terv teljes megvalósulását 20-30 éven belül gondolták  létre hozni .

————–

A terület vízrajza.

képkivágás 5

Ha megfigyeljük az erdőspuszták vízrajzi viszonyait, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a táj buckái, dombjai, amelyek 110-150 m magasságúak, dél, dél-keleti lejtésűek. Tehát a kialakult vízfolyások is, északról, délre tartanak. Az erdőspusztára a Délnyírségből, ligetaljáról  fakadó patakok csatornák folynak. A délnyírségi táj legmagasabb pontjai ligetalja északi részén találhatóak, ezért ezeket a pontokat vízválasztó résznek nevezzük. Ezektől a pontoktól délre, az erdőspuszták irányába folyik a víz. Ezeknek a pontoknak a másik oldalán, pedig észak felé.

Az 1890-ig ezt a  tájat mocsaras rétek, erdők, erdőlápok, kisebb vizinövénnyel benőtt tavak tarkították. Az év legnagyobb részében itt  vizivilág  uralkodott. Ez adta a környék egyedi  páradús, növényzetre, erdőkre kedvező levegőjét. Ez az állapot viszont nem kedvezett a kor emberének. Megnehezítette a közlekedését, nagy területek feküdtek víz alatt, emiatt nem volt termő terület, és a tocsogós, mocsaras láperdők, láprétek, melegágyuk voltak a szúnyog által terjesztett különféle betegségeknek, mint pl a malária. Korábbi feljegyzések tanúsítják, hogy 10 betegségből  6 a szúnyog által terjesztett valamely kór volt.

képkivágás 6

Vekeri-tó helye, valamikor a 70-es évek elején. Veker-puszta.

 

Ennek az állapotnak a megszüntetésére 1890-ben egy csatornarendszer építési tervbe fogtak, amely közel 1000 km hosszú vízelvezetőárok készítését irányozta elő. Ezek a csatornák már megszüntették azokat a lefolyástalan mocsaras, lápos helyeket, amelyek kártékonyan hatottak az akkori ember életére. Ennek az építkezésnek a jelenlegi megitélése mára elég kétoldalúvá vált. Az erdészek, természetvédők  szerint egy kártékony beavatkozás volt, ugyanis ezzel a beavatkozással megszüntek  a nagy botanikai értékkel bíró láperdők, láprétek. A talaj vízszintje lejjebb húzódott, megváltozott a táj mikroklímája, ezáltal őshonos  tölgyesek, termőterületek, erdőtársulások szüntek meg.

képvágás 4

A másik oldalról viszont élhetőbbé vált a terület. Levezetődtek a posványok, tocsogók, termőterületek szabadultak fel, és lényegesen javult a környék bejárhatósága, közlekedése. A víz visszavonulásával  jelentősen javúlt a  mocsarak élőlényei által terjesztett fertőzések aránya is.

A  “becsatornásítás” viszont maradéktalanul nem váltotta  be a hozzá fűzött reményeket. Szárazabb években nem voltak víztartalékok, esősebb időszakokban pedig kevés volt a csatorna hálózat levezető képessége, ezért jelentős belvizek alakultak ki aljasabb mélyen fekvő réteken, erdőkben.

Ezzel a fejlesztésitervvel , egyrészt szolgálni akarták a város és környékének lakói számára a pihenést, szórakozást, másrészt pedig a tározók létrehozásától azt is várták, hogy a felgyülemleett víz jó hatással lesz a környék régi klímájának visszaállitásában is.

 

Erdőspuszta pihenőövezeteinek felosztása.

Képkivágás 3

 

Ezt az 1976-ban elfogadott fejlesztési programterv tartalmazta. A  feladat az volt, hogy különböző területekre, különböző jellegű pihenőövezeteket létesítsenek. Az akkori  tervek a mai ember szemével gigászinak tűnek. Főleg annak figyelembevételével, hogy most igy 40 év távlatából tudjuk mi valósult meg.

Nagycserén, erdőspuszta északi részén,- szórakoztató központot terveztek, a hangosabb, zajosabb szórakozást kedvelők számára. Ebben a központban helyet kapott volna szabadtéri szinpad,  erdei szálló, erdei vendéglő, és egyéb más szórakoztató létesítmények.

Bánkon, egy tudományos ismeretterjesztő centrum kialakítása volt tervbe véve. Benne 100 hektáros arborétum,  fűvészkert, tájház, erdei tanösvénnyel.   Ami pedig az olvasónak azt hiszem kissé meglepően hat, a nevezett helyen  még szafari jellegű állatpark is tervbe volt .

Fancsikai-tavak a horgászat szerelmeseit, a csendes szórakozást kedvelőket  csábította.

Vekeren pedig a sportolást kedvelő, elsősorban a vizisportok szerelmeseinek akart megfelelni. Kajak-kenu pályával, csónakázótóval, majálisházzal, csónakházzal, de még egy viziszálló épitése is a tervek része volt.

Ezeket a pihenőközpontokat pedig egy összefüggő, aszfaltborítású műúttal tervezték összekötni, melynek hossza Vekertől, Nagycseréig mintegy 17km. Ez a mai panoráma út.

Továbbá terbe vettek egy új létesítményt is, a Hármashegyi központ létrehozását. A zsuzsi-vasút pont ebben az időszakban szünt meg, és változott át Úttörő vasútra. Összekötötték a kellemest a hasznossal, ugyanis a hármashegyi pihenőközpontot, és az úttörővasút végállomását is egy helyen gondolták megvalósítani.  Ide egy ifjusági kiránduló, oktatási, és sport centrumot terveztek.

Ezek a beruházások az akkori pénzügyi tervek alapján mintegy 250 millió forintba kerültek . Ennek a pénznek egy részét a MÉM Erdészeti Hivatala fedezte. Továbbá részt vállalt még a beruházásban a Városi Tanács, és a TIVIZIG vízrendezési kerete. A beruházás tervezete nagy lendülettel indult meg. Amikor megkérdeztem Pataky Károlyt, a FEFAG akkori vezérigazgatóját, hogy mi volt a titka ennek a nagy egyetértésnek, és a viszonylagos bürokrácia mentes  intézési módnak?  Akkor ő csak annyit válaszolt:” mert ezt mindenki akarta !”. Teljes volt az egyetértés úgy a Városi Tanács, mint az erdészeti szervezetek, és a TIVIZIG részéről is. Tudatában voltak a hivatalos szervek, hogy ez egy páratlan jelentőségű beruházás. Egyszerűen nem volt aki bürokratikus akadályokat gördíthetett volna az Erdőspusztai fejlesztések megvalósítása elé…

 

Forrás: Dr.Szemerédi Miklós, Pataki Károly, Tivizig, Dr Veres Ferenc és az Erdőspusztai Horgász Portál saját anyaggyűjtése.