Az erdőspuszták vízgazdálkodása.

Kép: Jenei Róbert

A tájegység arculatába kétszer történt beavatkozás az elmúlt évszázadok alatt.  Először a 19. század végén, majd a múlt század 70-es éveiben. Mint már említettük is az előző részben, az 1890-es évek előtt az erdőspuszták  erdőlápokkal, tölgyesekkel, mocsarakkal, erdőkkel, láprétekkel  tarkított területek voltak. Az alsó Nyírvíz  Szabályzó Társulat 1892 ben  azért kezdett  közel 1000 km- csatorna megépítésébe, hogy a “beállt” felszini vizeket elvezetve, élhetőbbé tegyék a területet.

Ezek a vízfolyások a Kondoros csatornába, és az 1-es, és 2-es főfolyásokon keresztül a Berettyóba, Hortobágy folyóba vezetik vizeiket. Ezek a csatornák  teljes mértékben leürítették az előzőleg bőséges víztartalékokkal rendelkező erdőspusztákat. Ezért ez a program a másik véglet felé sodorta a tájegységet. Szárazabb években víztartalékok hiánya miatt, a kiszáradás veszélye fenyegetett. Viszont a csapadékosabb időszakokban meg nem bírta levezetni a hírtelen felgyülemlett csapadékot….Ez is volt az egyik pozitívuma az 1974-ben elkezdett víztározó építési munkálatoknak. Ugyanis a víztározók  már gazdálkodtak a felgyülemlett vízzel! Esősebb időszakokban felfogták a vizet hasznosításra, ha pedig túl sok volt belőle akkor leengedték a csatornáikon a Berettyóba.

A tórendszer vízgyüjtő területe mint egy 550 négyzetkilóméter. Ebből az erdőspuszták területére 418 négyzetkilóméter esik. Erről a területről egy átlagos évben 11 millió köbméter víz jön le a tározókba.  Ez a mennyiség kb. 20mm/év mennyiség.  Ebből a mennyiségből ha van hely a tározókban akkor tartalékolnak, ha pedig nincs hely a lefolyó víz tárolására, akkor tovább engedik. Ennek a sokszor a  horgászok által is  eléggé vitatott vizgazdálkodásnak lehettünk tanúi a tavalyi, 2012-es évben is, amikor , az év első időszakában felgyült stabíl üzemi vízszintet, gondatlan módon leengedték a semmibe. Aminek lett következménye, a tavak általános kiszáradása.

Az erdőspusztai tórendszer egyenletes vízellátását már a tervezés időszakában sem látták biztosítottnak, ugyanis hidrológiai előtanulmányok már akkor figyelmeztettek rá, hogy nagy valószinűséggel az erdőspusztai tavak kb. 10 évente ki fognak száradni. Ez a már akkor is nagyon változó évi csapadék mennyiségnek volt betudható. Ez a körülmény  a tározók kialakítása után is egy állandó félelemre adott okot az üzemeltetőknek – és egy állandó félelemmel kisérte a tározók életét.. Ezt majd később, az egyes tározók ismertetésénél, részletesen fogjuk majd tárgyalni.  A kiszáradás veszélyét úgy próbálták csökkenteni, hogy további vízelvezető csatornákat kötöttek be a vízgyűjtő rendszerekbe.

Ami most esetleg meglepő lehet az olvasó számára, hogy már akkor, 1974-ben számoltak a most CIVAQA tervként elhíresült vízutánpótló program szükségességével. Ezt a tervet a HTVR, vagyis a Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszere  határozta meg, és fejlesztette ki. A tervet Molnár László igazgató-helyettes készítette. A Keleti vizének ide vezetése  már az akkori időkben is falakba ütközött. Elsősorban a pénzhiány. Így maradt meg egészen  máig, a felszini vízgyűjtős  vízellátás, ami mint tapasztaljuk is, roppant instabil.

A HTVR,   az erdőspusztai tározók össz.nagyságát 1974-ben, 327 ha-ban határozta meg, amelyek 3.27 millió köbméter viz tárolására alkalmasak. Ez a nagyság 1990-re 510 ha-ra, és 6.15 millió köbméter tárolt víz nagyságra változik. Ez az eltérés abból adódik, hogy a tározó építések terveit igen ritkán tartották be. Az építkezést a Papp Ferenc igazgató  általi állandó változtatások, a  “még több tárolót építeni” elv vezérelte. / Vekeri-tó, bővítése, Fancsika,.. Hármashegy későbbi tervbe vétele, Derecskei-tó, és a kenú-pálya későbbi megépítése növelte a tavak területét/.

A tervezők, és kivitelezők tartottak a baljós jóslatok által sugalt 10 évenkénti  kiszáradási folyamattol, ezért további tavakat létesítettek. Erre azért volt szükség, hogy minél több vizet tudjanak felfogni, és tudjanak tartalékolni a szűkösebb időkre.

A tározók helyeinek meghatározásában nagy segítségre voltak a régi 19 századbeli vízrajzi térképek, melyek megmutatták a vízrendezés időszaka előtti mocsarak, nagy vízállású mélyedések egykori helyeit. Itt ezeken a helyeken keresgéltek a tervezők, és gondos terepszemle után ezeken a területeken tervezték meg az új tavakat. Ezeken a helyeken ugyanis adottak voltak azok a lehetőségek, hogy jelentős mennyiségű vizet tároljanak. Az új tározókat csatornákkal kötötték össze egymással, ami az erdőspusztai domborzati viszonyokat tekintve nem volt egy egyszerű feladat.

IMG_0001

Táblázat 1

Táblázat 2

Táblázat 3

A fent látható táblázat felsorolja az összes erdőspusztán megtalálható állami tulajdonú víztározót.

Ha megnézzük az első táblázatot,  és a tározók kialakításának költségeit, talán furcsán hat, hogy a Fancsika 3-as tározó kialakítása  a maga 14 hektárjával majdnem olyan költségbe került, mint a 67 hektáros, azaz majdnem 5-ször akkora Halápi-tó.

A második táblázatban az időszakos belvíztározókat találhatjuk. A Martinkai-tározók rétek voltak. Különösebben egyetlen bővebb vizű vízfolyás nem táplálta a mederterületüket. Igaz hogy a Kati-ér felső vízfolyása, és a Martinkai-ér is keresztűl fut rajtuk, de ezen a felső szakaszon ezeknek a csatornáknak még olyan szerény a vízszállításuk hogy csak kifejezetten extrém esős időjárási körülmények közt duzzad tóvá. ilyen időszak,  ezelőtt három évvel volt, amikor is   nagyon esős évünk volt. Ekkor ebben az évben a tározók  kb, 30%-át borította  időlegesen víz. Ezek a képek kb. 10 éve készültek egy szintén  csapadékos év alkalmával.  Normál időjárási körülmények közt a tómedret legelőnek használják, tehenek, juhok legelnek rajta.

A Fürösztőláposi-tározó erdőspuszták észak-keleti részén, Nyírmártonfalva mellett található.  A Zúgó-ér halad rajta keresztűl. A helyiek elmondása alapján, a 70 es években egy bővizű tó volt, amelyben halat lehetett fogni, sőt nyáron fűrdőztek is benne. A 90-es évek aszályos időjárásában  kiszáradt a tó. A terület állami tulajdon volt. Nem régen viszont egy részét  megvásárolta egy befolyásos mezőgazdasági vállalkozó aki átminősíttette, és  beültette facsemetékkel. Így erről a területről mint potenciális víztározóról már csak részben   beszélhetünk. Igaz a víz már rég  visszavonult ebből a tározóból, de a táj nagyon szép. A most következő képek 2013  január 21.-én készültek.

Halápzugi-tározó: Erdőspuszták keleti végein, szintén Nyírmártonfalva környékén található. A Guthi-ér halad el mellette, és a Gúthi-ér tehermentesítésére épült. Egyfajta “vésztározó” az ár, és belvízveszély elhárítására létesítették. Víz ebben a tározóban  csak a kiemelten csapadékos időszakokban található . Kb. vagy 3 éve láttam benne vizet, de inkább nevezhető volt vizinövénnyel, náddal benőtt mocsárnak mint víztározónak, Partvonalát kiépített töltések szegélyezik, melyet 1978-ban építettek. A vizzel való feltöltését a Guthi-éren lévő zsilip végzi. A tó leeresztésére a keleti töltésen lévő zsilip funkcionál. A tározó mellett, északi irányban  található a festői Raboer-erdő.   Mindazok ellenére hogy nagyon ritkán van víz a tározóban, és a víz látványában igen ritkán gyönyörködhet a szemlélő, egy nagyon szép hely, ugyanis az erdőspuszták jó néhány növénytársulása megtalálható a környéken. Erdőlápok, legelő, északon tölgyesek, a mederrészen pedig változatos erdőspusztai növény és állatvilág látható….   Állítólag a tározó északi szélében egy forrás is van, amely meleg vizet hoz a felszinre. Egy időszakban termál vizet is akartak furni a környéken, de ez  végül   valami  miatt abba maradt. Voltam már a nevezett helyen, és azt hiszem sikerült is megtalálnom a nevezett forrást. Vizet csak kizárólag a forrás környékén láttam. A tározó egész területe ki van száradva.

Ezek az időszakos víztározók, mint potenciális víztározók nem vehetők figyelembe. Inkább illene rájuk a “vésztározó”  megnevezés, ugyanis ezek a legelők, melyek gátakkal lettek körül véve, és zsilipekkel lettek felszerelve, csak kifejezetten magas vízállásnál, vagy árvízhelyzet alkalmával vannak vízzel elárasztva. Térképen is nehezen megtalálhatóak, ugyanis az újabb térképek már nem jelölik őket.

A harmadik táblázatban a jóléti víztározók felsorolását, paramétereit, és kialakítási költségeit találhatjuk.  Ami a legérdekesebb ebben az oszlopban,hogy a toronymagasan legdrágább tározó a Kenu-pálya, még mindezen magas költségek mellett sem lett készen. A kenu-pálya eddigi kialakítási költsége többe került, mint az összes jóléti tározó költsége együtt véve.

Grafikon

Ezen a grafikonon igaz kissé homályosan, de azt láthatjuk, hogy 1980-1995-ig, a nevezett évek augusztus hónapjaiban mennyi 1000 köbméter vizet tároltak az erdőspusztai tározók. A grafikon utolsó indexe a tórendszer csúcs tározási mennyiségét, azaz a 6150000 köbmétert mutatja.

1980-2450,  1981-2145,  1982-2528,  1983-1987,  1984-1541,  1985-3180, 1986-2703,  1987-2172,  1988-1618,  1989-2440,  1990-720,  1991-910,  1992-851,  1993-306,  1994-633 ,  1995-83,

Ez a grafikon 15 év jegyzett  vízrározási adatait  tartalmazza. A grafikonon jól kivehető hogy  1980-tól 1989-ig elfogadható vizszinttel üzemeltek az erdőspusztai tavak.  Ebben az időszakban egyenletes, átlag körüli csapadékmennyiség hullott a tározórendszer vízgyüjtőjében.

A nagy változás, a száraz időszak, 1990-től vette kezdetét. Ez az aszályos priódus 1995-ben csúcsosodott ki, amikor is az összes erdőspusztai tóban, az  év augusztusában,  mindössze 83 000 köbméter víz volt található. Csak viszonyítás képen. Ez a mennyiség alig valamivel több, mint a Halápi-tó tározói kapacitása. Egyszerűbben fogalmazva, az erdőspuszták 510 hektáros, 21 darabból álló víztározó rendszerében, annyi víz volt, mint egy esős évben a Halápi tóban!                                                                                                                                       

A tározó építések, és az egész erdőspusztai jóléti övezet fejlesztése az 1990-es évekbeli privatizáció, és magánosítás időszakáig folyt lendületesen. Ettől az időszaktól megálltak a fejlesztések. Az eddigi időpontig nem megvalósított tervek már lemaradtak az eredeti , kezdeti jóléti övezetek fejlesztési listájáról. Megváltozott a politikai rendszer, megváltoztak a döntéshozó emberek, már nem volt meg az a “csapat” amely tüzön vizen  át, vitték és megvalósították a fejlesztési elképzeléseket. Sem a város, sem a többi döntéshozó szervezet körében nem volt már meg az a hajlandóság a fejlesztések folytatása iránt, mint annak idején a 70-es, 80-as években. Ezért maradt olyan foghíjas, befejezetlen pl. a Kenu-pálya, vagy akar a Nagycserei-pihenőközpont is.

Igy utólag a mai ember talán azt gondolhatja hogy az akkori tervezők túlzott optimizmussal, és “nagyot tervezéssel” határozták meg az erdőspusztai parkerdők, és pihenőövezetek kialakításának lehetőségeit. Az 1990-es évek után ugyanis nem hogy a még meg nem valósított tervek befejezésére nem volt pénz, és lehet hogy a hajlandóságnak is hiányában voltak, de még az addigi létesítmények fenntartását sem tudták biztosítani. Ennek a sajnálatos, és  eláltalánosodott “nincs pénz semmire” magatartásnak, hozzáállásnak pedig az lett az eredménye, hogy a meglévő  pihenőközpontok, de főleg a tározók  tönkre mentek,  felemésztette őket az enyészet. A tározók legnagyobb részére, kialakításuk óta semmiféle karbantartási munkálat nem lett fordítva. Sem kotrás, sem más fajta meder karbantartás. Igaz a csatorna rendszert időnként kitakarítják, viszont a tározók medrei szépen lassan feltöltődnek vizinövénnyel, és az időjárás által behordott homokkal. Amennyiben az érintett döntéshozó szervek nem ismerik fel még most, az utolsó időszakban, ennek a problémának a súlyát, és jelentőségét, és tovább halogatják a régi HTVR, mai nevén CIVAQA programnak  a megvalósítását, akkor szépen lassan megállíthatatlanúl elpusztulnak, feltöltődnek, elláposodnak a tározók mintha nem is lettek volna. Ugyanolyan mocsaras legelős tocsogókká válnak mint amilyenekből ezelőtt 40 évvel nagy lelkesedéssel kialakították  őket. A természet vissza veszi a magára hagyott tározók területeit.

IMG

Mint ahogy a térképen is láthatjuk,  piros vonallal  vannak jelölve a már elkészült vezetékek. A  CIVAQUA keleti ága érintené az erdőspusztai-tavakat. A  Kondoros csatornából átvezetve lépne be a víz a Fancsika-1-be. Innen a már meglévő, 1-est, a 2-essel összekötő csatornán át jutna a víz  a 2-es tározóba, onnan pedig úgyszintén a meglévő tápcsatornán jutna el a víz a jelenleg puszta-lápként funkcionáló 3-as Fancsikába. Távozna  innen a víz a Mézes-hegybe, majd a Vekeri-tavon át a Kenu-pályába.

Ha viszont ismét vetünk egy pillantást a térképre azt állapíthatjuk meg, hogy a CIVAUA  más erdőspusztai-tavakat már nem látna el vízzel. Így magára hagyná a Haláp, Bodzás tározókat, és éltető vízét  nem juttatná el a Hármashegyi-tónak sem. Jó azt persze tudni való hogy a HTVR kidolgozásának idején, azaz 1976-ban, még nem létezett a Hármashegyi víztározó, így azt akkor még be tervezni sem tudták.

A CIVAQUA program nem csak az erdőspusztai-tavak vízutánpótlására hivatott, hanem ebből a vízből szeretnék helyre állítani pl. a Nagy erdő talajvízszintjét is.   A Tócó-patak élővé tételéhez, vízfrissítéséhez egy 57 hektáros új tározó tó létesítésével járulna hozzá a program, a látóképi tározó kapacitásbővítésével pedig két méterrel emelnék meg a tó vízszintjét, ami az öntözést is megkönnyítené.

A CIVAQUA projekt főbb célkitűzései:

–          30 000 ha terület öntözhetőségének biztosítása

–          Debrecen közelében építendő tavak vízellátása

–          Rekreációs területek létrehozása

–          A Nagyerdő és más zöld területek pusztulásának megállítása, vízgazdálkodási jellemzőik javítása

–          Debrecen mikroklímájának a javítása

–          Vízutánpótlás a Tócó- és a Kondoros csatornákba

–          A felszíni vízkészletek tározásával azok kihasználtságának növelése, az Erdőspusztai térség vízgazdálkodási jellemzőinek javítása

–          A belvizek víztározókban történő visszatartása

–          A belvízcsúcsok csökkentése

–          Korszerű vízgazdálkodás kialakítása

 

Forrás: Dr.Szemerédi Miklós, Pataki Károly, Tivizig, Dr Veres Ferenc és az Erdőspusztai Horgász Portál saját anyaggyűjtése.