IMG (5) IMG (2)

Az erdőspuszta két fajta közlekedési módon közelíthető meg. Ez érvényes akkor is ha Debrecenből, vagy ha  akár dél-nyírségből, Ligetaljáról érkezünk  a területre. Első számú megközelítési lehetőség a közuton gépjárművel történő közelítés. Ez a legelterjedtebb formája az erdőspusztai terület felkeresésének.

Másodsorban vasúton is eljuthatunk ezekre a helyekre. Itt már bizonyos korlátozásokkal, ugyanis dél felől nem érinti vasútvonal az erdőspusztákat.  Kiemelném a Zsuzsi-vasút pályáját, amely  sugárirányban szeli ketté a tájat.  Megközelíthetjük még a tájegységet nagy vasúttal is,  ugyanis a Debrecen-Nyírábrány vasútvonal már több-száz éve halad   át a területen.

A tájegységen négy kövesút halad keresztül. Ezek az utak már nagyon régen szelik át  erdőspuszta rengetegeit. Talán a legrégebbi út, a 48-as számú Debrecent Vámospérccsel, összekötő, és utána egészen az országhatárig, Nyírábrányig futó egykori SÓ-ÚT. Ennek  a főközlekedési útvonalnak  nyomvonala nagyjából megegyezik a hajdani só-út nyomvonalával, mely a régi Magyarország idején, teljes terjedelemben magyar területeken haladt, egészen Szatmárnémetiig. Ma már Nyírábránytól Romániához tartozik. Ezen a szakaszon található a legendás Halápi csárda, amely az 1800-as évektől dacol az idő múlásával  a nevezett szakaszon.

A Debrecent- Hosszúpályival összekötő út az erdőspusztai tájegység déli peremén halad. Innen kezdték építeni az erdőspuszták “ütőerének” is nevezhető Panoráma utat, 1974-ben.

Felkapott közúti megközelítés a Debrecent Bánkkal összekötő kövesúton történő közlekedés is. Régen sokan jártak  itt ki a 9-es buszjárat igénybevételével. Főleg hétvégente, ez egy igazi   “víkendes” járat volt. Rengetegen jártak ki a víkendkertekbe, és sokan ezzel a járattal  utaztak  a Fancsikára is horgászni.

A legészakibb megközelítési lehetőség a Debrecent-Martinka  útvonal. Ebbe az útba  csatlakozik be a Panoráma út északi  vége, mint az  erdőspusztai kiránduló út lezáró pontja  képen.

IMG_0001 (5)

Panoráma út a 70-es években…

A Panoráma-utat az erdőspusztai-pihenőövezetek közti közlekedés céljával építették meg. Az útépítés az első nagyobb beruházás, a Vekeri- Pihenőközpont  létrejötte után   kezdődött 1975-ben. A panoráma út első szakaszát Pataki Károly erdőmérnök tervezte 1973-ban, és azt ő is tűzte ki 1 évvel később. A panoráma út három szakaszban lett megépítve, szinkronban a pihenőövezetek létrejöttével. Az út nyomvonalának meghatározásában  fő vezérelv volt, hogy az erdőspusztai “kiránduló-út” egy olyan erdőszakaszon haladjon, ahol a kirándulók számára egy szemet gyönyörködtető tájat, változatos növényi társulásokat mutasson be. Ennek a nyomvonalnak nagyszerű lehetőség volt az egykori “raport út” , melyen a régi időkben az erdei legények “raportra”, eligazításra igyekeztek. Ez az út a Paci csemetekerttől tartott a Nagycserei Erdészlakig, ahol az erdőgondnok  lakott.

Mint már az előzőekben említettem, az út megépítése három lépcsőben történt. A beruházás 1974-ben kezdődött a Hosszúpályi utat a Bánki úttal összekötő 4,1 km es szakasszal. Az út elején egy háromágú kereszteződés, míg az út végén, egy négy ágú kereszteződés lett kialakítva.

A második szakasz a Debrecent –Bánkot összekötő úttól, a Debrecent –Vámospérccsel összekötő útig tartott. Ez mint egy 9 km-es rész, mely elhalad a Bánki-arborétum, és a Fancsikai tavak mellett. Ez a szakasz 1976 május 15.-re készült el.

A Panoráma –út  záró szakasza, az utolsó 3,5km 1977- ben lett kész, mely az Acsádi út-ba torkollott bele. Az egész szakasz hossza 16,6 km.  Ez a beruházás az akkori  értékben mérve 36 millió forintba került. 1980-ban helyeztek ki tájékoztató táblákat a Panoráma-út kereszteződéseihez, melynek akkori értéke 250 000 ft volt. Ezek a táblák már azóta le lettek cserélve, újítva lettek.

IMG_0001 (6)

A Panoráma-út, 2000 december 31-ig az erdészet tulajdonában volt. Ezután egy potom összegért, 2,3 millió  forinttért a város vette át az utat. Azzal a szándékkal, hogy le vegye az útkarbantartás gondját a Nyírerdő-zrt  válláról.

Zsuzsi-vasút.

A Zsuzsi-vasút fénykora pont az erdőspusztai fejlesztések elkezdésének idején fejeződik be. 1977 ben megszüntetik a Zsuzsi-vasutat, tehát mint teljes, eredeti nyomvonalú  Zsuzsi-vasút már nem volt partnere az erdőspusztai terveknek.

Ennek ellenére, mivel a kisvasút egy szerves része az erdőspusztáknak, és a  debreceni  jóléti-övezetek tervezői is  még 74-ben fontos szerepet szántak a Zsuzsi vonatnak, ezért a kisvasút történetét korábbról tárgyaljuk.

A ma Zsuzsi-vasútnak nevezett erdei vasút 1882 óta rója   az erdőspuszták rengetegeit. A kisvasút kialakítását a Debrecen város megnövekedett tüzifa, és iparifa igénye szorgalmazta. Az akkori terveknek még semmi köze nem volt a személyszállításhoz. Abban az időben kizárólagosan állati erővel vont szekerekkel szállították a fát  be Debrecenbe, ami nagyon nehéz embert állatot egyaránt próbára tevő feladat volt. Nagyon rosszak voltak a földutak, főleg télen, és rossz időjárási körülmények között nagyon nehéz volt a fát a vágási területről a városba juttatni. Ezek az irdatlan állapotok vetették fel annak ötletét az akkori város vezetésben, hogy hozzanak létre egy olyan keskeny nyomtávú vasutat, amely a Debrecen tulajdonában lévő erdőkből beszállítja a fát a városba. Mivel a városnak a beruházás megvalósítására nem volt pénze, így azt megpályáztatta. A pályázatot négy jelentkező közül, két vállalkozó nyerte, Kopf Dávid, és Steinberger Gyula.

Eredetileg úgy tervezték hogy a Debrecen-Gúthi vasút pályája idéglenes jelleggel lesz lefektetve, ugyanis azt a későbbiekben arra fektetik le újra, ahol erdővágás lesz A kialakítandó  vasúti pálya vonalán a területüket átadó  földtulajdonosokkal is úgy kötötték a bérleti szerződéseket, hogy azt 10-15 év után  vissza adják a majd nekik, a teljes helyre állítás elvégezte után. A terület bérlésért a  város 7950 ft bérleti díjat fizetett ki, név szerint Darvas Albertnénak, Reviczky Józsefnek, Szabó Lajosnak, és Várady Szabó Jánosnak.

Az első elképzelések alapján a Vasút csak Gúth, és Vámospércs, vagy Haláp között közlekedett volna, és a fát ott rakják át nagy vasútra, amely majd Debrecenig hozta volna. Végül is a város csak a teljes kiépítés mellett döntött. Stinberger, és Kopf, a vonalat egy Boszniában felbontott vasút régi sineiből építette ki 1882-re.    A vasút építést a vállalkozók 1882 tavaszán kezdték, és az 1882 julius 16.-án  megtartott  műtan-rendőri bejárás, átvétel után,  a vasútforgalom már aznap elkezdődött. Ekkor kezdődött a Zsuzsi-vasút máig  tartó, hullámhegyekkel, és hullámvölgyekkel tarkított  130 éves történelme.

Az új vasúton 1-2 évtized elmultával kiütöttek a primitív vasútfektetés következtében létrejövő hibák. A sínek már a beépítés idején is kopottak voltak, a talpfák helyett pedig közönséges gallyfára fektették a sineket. Debrecen város vezetése belátta ezeket a problémákat, és mihamarabb döntést hozott a vasút megvásárlására, és teljes rekonstrukciójára. A teljes vasútvonal megvásárlásra került, annak minden tartozékával. A vasútvonal tulajdonosának, az addig azt üzemeltető Steinberger Gyulának 100000  koronát  adtak át a vasútért. Továbbá a város döntést hozott arról, hogy újjá építik a fővonalat, mellékvonalakat alakítanak ki a Bánki, és Fancsikai erdőségek irányába is. Ennek a költségét 130000 koronára becsülték, amelyet banki hitelből valósítottak meg.

debrecenketvonal

A régi térképen pirossal az új  jelenlegi vonalat , kékkel pedig az 1882-1903-ig működő régi nyomvonalat láthatjuk.

A déli szárnyvonalak, úgynevezett “repülővágányok” kialakításához, amelyek a Fancsikai, és Bánki erdőkből hozták volna fel a fát, az átjutáshoz, meg  kellett oldani a kisvasút déli oldalán futó Debrecen- Nagykároly nagyvasúti pályán történő átközlekedést.

IMG (3)

A képen látható a fővonalból leágazó mellékvonal ágazat, amely délen Bánkot, a Fancsikát, és Pacot is érintette. Kiterjedt mellékvonal hálózattal működött az iparvasút. A fenti leágazás földrajzi nyomai még ma is láthatóak, amely a Nagycserei állomással szemben, a 48-as főút déli oldalán , töltés árulkodik arról, hogy ott valaha mellékvonal húzódott. Máshol is nyomon követhető az iparvasút régi  útja, többek közt a fancsika 1-es tározóba  még a mai napig is meg van az a földnyulvány,  a tó északi részén, ahol a vsasútvonal  haladt. Ennek a töltésnek a folytatását, ami már a mai 1 tározó területében van, a tó kotrásakor 1977 ben bontották el. A környéken még mindíg sok helyen meg vannak azok a töltések, vágatok, amelyekben több mint 100 éve ló vontatású “repülővágányok” működtek.

1903 a magyar hídépítés történetében egy jeles dátumként szerepel, ugyanis ebben az évben készitették el Magyarországon az első vasbetétes vasúti hídat.

IMG_0001 (3)

Ez a híd  ívelt át a Debrecen-Nagykároly közti  vasúti  fővonalon. Hídpályája 2,5 m széles, és 35 méter hosszú. Ezen a hídon haladt át a vasút mellékága Bánk, Pac, és Fancsika felé

Ez a híd sajnos már jó ideje nem látható, ugyanis 1945-ben elbontották. Viszont a helye elég jól lekövethető a megmaradt töltés nyomán haladva.

1923 egy másik jelentős dátum a vasút történelmében, ugyanis ebben az évben születik döntés a fővonal Belső-Gúthig történő meghosszabbításáról. Ezt a tervet a környék földbirtokosai is üdvözölték, és a vasút kialakításához szükséges területet díjtalanúl a város rendelkezésére bocsátották. Reviczky József  földbirtokos ezt az adományt még megfejelve,  170000 korona pénzügyi támogatásban  részesítette az építkezést. Ugyanigy cselekedett Várady Szabó János fóldbirtokos is, aki 70000 korona adományban részesítette a beruházást.

Várady Szabó János viszont bizonyos feltételekhez szabja a földterületeinek átadását. Feltételként szabta meg többek közt a vasútipálya állandó létét, és ami  korszakalkotó volt a vasút történelmében,  kérte a személyforgalom elindítását, és olyan menetrend kialakítását amelyben télen nyáron folyamatosan közlekedhettek  áruikkal a környező vidék lakosai.

A város elfogadta a földbirtokosok feltételeit, továbbá 1350000 korona hitel felvételét irányozta elő, a vonal hosszabbításra, és az újabb pálya karbantartásra , és technikai eszközök megvételére.

A vonalon egyébként ekkor a következő állomások és megállóhelyek vannak: Debrecen faraktár állomás, Gerébi telep (ez lehetett a Szabadság-, azaz Nyilas telep), Kondoros tanyák, Csere erdő (állomás), Erdészlak, Martinka, Sámsoni út, Halápi erdő, Hármashegyalja (állomás), Szabó-major, Vay- tanya, Reviczky major, Tamási és Gúth (állomás).E vonal hossza ekkor mintegy 26 km.

A személyforgalom megvalósítása nagyon nagy eredmény volt a tanyasi emberek életében. Az addig gyalogosan vagy állati erővel vont járművön való Debrecenbe jutást,  felváltotta a vasúti közlekedés, mely sokkal gyorsabb, és kulturáltabb volt mint az addig hagyományos szekerezés. Arról nem is beszélve hogy a tanyasi emberek portékájukat be tudták szállítani  a városba, amivel mindenki jól járt. A tanyasi emberek iparcikkekhez jutottak, a város lakossága pedig friss húshoz és tejtermékekhez.  A személyszállítás megkezdése után lassan, de határozott formában megkezdődött a környező tanyavilág átrendeződése is. Ez azt jelentette, hogy a vasútipálya mellett, és környékén, megsokasodtak az újonnan létesített tanyák. A vasútvonal, mint egy epicentrum funkcionált a végtelen tanyavilág közepén.

img184_thumb

IMG (4)

Anno, a Gúthi-fatelep, Gúth-állomás.

További vonal bővítések következtek. 1926-ban egy 6,4km-es szakasz, mely Gúthtol- Anyaltelekig tartott.

14489093_ba9a11ca06ae412212995f1beafe0495_m

Angyaltelek megállóhely mostanság, Külső-Gúthon.

1931-ben pedig egy 2,3 km-es szakasz készül, mely Angyaltelektől- Túristaház megállóig tart.

A Túristaház megállóhely, és Külső-Gúth gyönyörü idili erdei környezetét kihasználva, Debrecen város dönt egy pihenőövezet kialakításáról. Ezt a pihenőövezetet egy 100 holdas területen helyezik el, amely mint egy parkerdő funkcionál, benne üdülőházzal, étteremmel, menedékházakkal. Mondhatjuk úgy is, hogy ez a hely a mostani erdőspusztai pihenőövezeteknek egyfajta elődje volt, amely korát meghazudtolva fel volt szerelve mindennel amit csak kiránduló kívánhatott. Rendszeresen szerveztek külön kiránduló vonatokat is, és  majálisokat  is rendeztek. Májustól- Októberig, külön vonatokat indítanak Túristaház megállóhelyre, amivel rengeteg kirándulót szállítottak nem csak Debrecenből, de a környező településekről is. A Túristaházi pihenőközpontot 1933-ban adták át a publikumnak.

Tovább folyik az építkezés.. következő szakasz, Túristaháztól-a megyehatárig, amely 1937-ben készül el, mintegy 1,5km-es szakaszon. A megyehatártól-Nyírlugosig pedig 1941-ben. Itt meg kell jegyeznünk, hogy 1950 ben gazdát vált a kisvasút, ugyanis az államosítások miatt, az eddigi tulajdonos, Debrecen várostól átkerül a MÁV-hoz.

1950-ben újabb bővítés következik amely az utolsó vonalbővítés a vasút történelmében. Ez a szakasz Nyírbéltekig tart. Igaz hogy tervezték a Piricséig, sőt Nyírbátorig is a vasút bővítését, de ez már nem valósult meg.

Az 1940-es évekre visszakanyarodva, ez az időszak, a háború időszaka a pusztulást hozza a kisvasút számára is. A sinek menti területek gazdát váltanak. Vagy csak úgy simán gadátlanúl parlagon hevernek. Az addigi tulajdonosok, földbirtokosok  a háborús űldöztetéstől sújtva elmenekülnek. Többek közt a vasút nagy adományozója, Reviczky József földesúr is… 1940-41 tele nagyon kemény volt, az akkori feljegyzések alapján mértek –40 fokot is, és ember nagyságú hó fedte a földeket. Nem hozott javulást a tavasz beköszönte sem, mivel a hatalmas mennyiségű hó elolvadása árvizet okozott, elárasztva néhol még a Zsuzsi töltéseit is. Volt olyan időszak hogy emiatt  napokig nem volt közlekedés a vonalon.

A  kisvasút államosítása után, a MÁV vetősége úgy dönt, hogy a pálya szélességet a saját szabványukhoz igazítják. Rendeletet alkottak a Zsuzsi-vasút  pályájának 950mm-ről-760mm-esre csökkentéséről. Ekkor kicserélnek több vasúti áterszt  is , és  kijavítják a pálya más  hiányosságait is. Ez egy jelentős időszaka a kisvasút történelmének, mert ebben az időszakban áll át a vontatás, gözmozdonyról dizel vontatásura. Korszerübb kényelmesebb Bax tipusú,  fűtéssel ellátott, vasuti kocsikat is beszereznek, és  ekkor állították üzembe a még ma is munkájukat szorgosan végző MK-48 as dizel mozdonyokat .

A Zsuzsi-vasút a pálya felujítás után, és az új mozdonyokkal, és az akkor korszerűnek számító Bax kocsikkal szorgalmasan  rótta köreit az erdőspusztákon. Amikor már úgy látszott hogy a történelmét oly gyakran ért csapások után “sinen van”a működése, és léte, ismét sötét fellegek kezdtek el sorakozni a horizonton. Az 1960 as években a MÁV úgy döntött hogy nem üzemelteti tovább a keskeny nyomtávú vasútjait, mert azok működését  veszteségesnek itéli meg.

Csanádi György minisztersége alatt az akkori parlament elfogadja a kisvasutak bezárásáról szóló közlekedési határozatot, és 1968-ban, kimondja azok teljes megszüntetését, vasútpályájuk felszedését.

IMG_0002 (2)

A kép 1972-ből származik.

1968-tól számítva még 9 évet kapott a Zsuzsi.   Igazából akkoriban nem is hitték az emberek hogy a kis vasút, amely még most lett felújítva, nem soká   megszünik. Mindenki hitetlenkedve fogadta, és titokban abban reménykedtek hogy majd az idő múlásával, esetleg az új döntéshozók  megváltoztatják a 68-ban kimondott “halálos itéletet”

De ez nem így történt!!

Mindazok ellenére hogy heves ellenállást fejtett ki a környező lakosok körében a  vasút vonal megszüntetése, utolsó keskeny nyomtávú kisvasútként a Zsuzsi is bevégeztette.

–és most jön az a mondat, amely az  összes  Zsuzsi-vasút történelmével foglalkozó írás utolsó mondataként szerepel !…

“Hosszú és heves viták után, a közvélemény álláspontja és ellenállása ellenére megszületik a határozat e vasútvonal megszüntetéséről és 1977. augusztus 31-én, a menetrend szerinti 428. számú vonat utolsóként járja be a csaknem 50 km hosszú vasúti vonalat….”

Élet a halál után..

A város vezetői elkötelezetjei voltak az erdőspuszták pihenőövezeteinek fejlesztésének, és ebbe bele tartozott a vasút megmentése is. A teljes vasút megmentése már nem volt lehetséges, de egy 16,6 km-es szakaszt, Debrecentől-Hármashegyig,  úttörö-vasút néven sikerült megmenekíteni.

A Hármashegy- Nyírbéltek szakaszt még a bezárás évében felbontották. A régi szakasznak emléket állítva, a volt Nyíracsád megállóhelyen egy emlékművet állítottak fel.

IMG_0003

Az úttörő-vasút ezek után már csak szezonálisan közlekedett. Üzemeltetése kizárólagosan a nyári időszakra koncentrálódott, amely májustól- októberig tartott.

Jöttek a 90-es évek a privatizáció, és Debrecen város szűkös anyagi körülményei… 1996-ban odáig romlott a helyzet, hogy a városnak nem maradt pénze a kisvasút üzemeltetésére, és ezért azt a határozatott hozta, hogy az egész üzemeltetését megszünteti. A finanszírozás hiánya miatt a vasút 95-ben már nem üzemelt.

Ezt a határozatot végül is sikerült visszavonatni, mível az FVM erdészeti hivatala  6 millió forint támogatást adott a kisvasút megmentésére.

IMG_0004

Ekkor jön létre a civilekből álló “Zsuzsi Kisvasútért Baráti Kör” akik iskolákkal , támogatókkal nagy erőfeszítéseket tettek a visszaállítás érdekében. Két hét alatt majd csak 6000 aláírást gyűlt össze. Mondhatjuk nyugodtan, hogy az aktivisták szinte hegyeket mozgattak meg a  kisvasút megmentése érdekében. Külföldről, egykori magyar honfitársaink, akik még utaztak is a kis-vasúton, távoli országokból is támogatták a szerveződést, és a megszüntető határozat visszavonását.

Végül az akció sikerrel járt, és az önkormányzat, a vasút üzemeltetését a vonakodó  DKV-tol megvonva, a “Zsuzsi  Erdei Vasút Közhasznú Társaságra” ruházta át.

Hosszú szünet után a Zsuzsi  1996. julius 13.-án elindult.

A  következő évben 1997-ben a Kárpát-medencei Kisvasutak napján ünnepélyes keretek közt történt a szezon kezdés. A város akkori polgármestere  a Zsuzsi 115.születésnapja alkalmából  facsemetét ültetett el a kisvasút tiszteletére .

A megszüntetett pályaszakaszon lévő települések polgármesterei, Nyírmártonfalva, Nyírlugos, Nyíracsád, Nyírbéltek, a visszaállítás terveit ismertették…Azt meg kell hogy jegyezzem ezzel kapcsolatban, hogy a visszaállítás lehetősége a 2000-es évek elején még elképzelhetőnek látszott, és volt egy olyan pillanat amikor megvalósíthatónak tünt a pályaszakasz és az egész vonal visszaállítása. Viszont sajnos ez a pillanat valami miatt csak nem következett be, és az idő múlásával  az a megállapításom, hogy  egyre távolodunk ennek az áhított eseménynek a megvalósulásától.

1996-os elindulása  után a Zsuzsi-vasút ismét nagy felkapott lett. Gyerekek, szülők, iskolai osztályok. nyugdíjas csoportok egyaránt szép számmal utaztak rajta, és élvezték a régi idők hangulatát, az erdők tiszta levegőjét.

Egy számadat az utaslétszámot figyelembe véve: 1996-2006-ig 163000 ember utazott a Zsuzsi erdei vasúton.

IMG_0005

A zsuzsi-vasút végállomásán annakidején 2260000 ft-ért létesített indóházat, sajnos vandálok széjjel verték. Ebben az épületben volt büfé várakozó helység és túrista -szállás egyaránt.

Ennyi maradt belőle, amikor is elbontották.

IMG_0006

Helyén most pucér betonplacc van.

Szerencsére az erdőspuszták túrisztikai cenrtuma, a hármashegyi Zsuzsi végállomás, nem maradt állomás épület nélkül, ugyanis 2010-ben  sikerült egy 400 milliós uniós pályázatot nyerni. Ebből a pénzből kívánták felújitani a már eléggé veszélyes és elöregedett vasútipálya jelentős részét, továbbá egy inpozáns  végállomást létrehozni, a természetháza néven.

A 2012-re elkészült a pályaszakasz rekonstrukció,    és megépült az új állomás épület a Természetháza   is . A z új túristacentrum, a természetháza kialakítása elégé megosztotta az utazóközönséget. Mostanában már ennek “zaja” kihunyóban van, de akkoriban, az átadás, és építkezés időszakában nagyon nagy hangot kapott az a vélemény, hogy a kőböl épült természetháza  esztétikailag tájidegen a fákkal, erdős rétekkel tarkított erdőspusztáktól.

Ennek a megemlékező írásnak a születésekor, 2013 februárjában még mindíg nem tisztázott az épület tulajdon joga. Elvileg, és gyakorlatolag is, a városnak már régen át kellett volna adni a Zsuzsi-vasútat üzemeltető kht-nak.

A zsuzsi-vasút jelenünkben mint kiránduló vasút működik, és mint a Hármashegyi-pihenőközpont szerves része, talán nevezhető fő atrakciójának is, a Hármashegyi programokhoz rendezvényekhez szállítja ki a vendégeket.

A most  olvasott ismertetőnkkel megpróbáltuk felölelni azt a 130 évet, amelyben a Zsuzsi-vasút, vagy hajdanában iparvasútnak nevezett közlekedési forma, az erdőspuszták közlekedésében befutott.  Egyben reméljük hogy úgy Debrecen városa, mint a kirándulók sokáig fenntartják és ápolják , hogy mint az utolsók közt fennmaradt keskeny nyomtávú vasútvonal, gyerekeink számára is olyan örömöket okozhasson, mint amilyet hajdanán nekünk nyújtott….

 

Forrás: Dr.Szemerédi Miklós, Pataki Károly, Tivizig, Dr Veres Ferenc és az Erdőspusztai Horgász Portál saját anyaggyűjtése.