975210_595493557151145_819471207_n

Lehet hogy  sok horgászember számára furcsa amit most írok, de én még most váltottam ki a Fancsikai engedélyemet. De lehet hogy nem is annyira meglepő! Miért is?..Télen és tavasszal még úgy volt hogy nem űzhetjük a halakat kedvenc tavainkon, ugyanis még víz is alig volt bennük. De szerencsére az időjárás mostanság hóbortos kiszámíthatatlansága megnyitotta az ég csatornáit.  Szerencsére víz is van, halat is telepítettek a tóba, így semmi nem gátolt meg bennünket hogy  Ricsi barátommal   újonnan váltott friss engedélyünkkel, és feltüzelt halfogó hangulatban érkeztünk ki a Fancsika- 2-esre…

Mostanság így az év közepe táján már  hamar megvilágosodik  a nap, így Ricsivel  úgy terveztük hogy a beigért nagyhőségre  való tekintettel korán fogunk indulni kedvenc horgászhelyünkre. Mivel 17 km-re lakunk a Fancsikától, és sajnos ezt az utat biciklivel megtéve kell kijutnunk, így már hajnali 5-kor elkellett indulnunk.

979645_595493510484483_668494956_n

A hosszú kiadós biciklizés után kb. 6 órára érkeztünk a 2-es tóra. Fáradtságunkért kárpótolt bennünket a feljövő nap látványa,  és az a páratlan illatkavalkád amely a nagy víz, és a harmatos fű  illatának élvezete  nyújtott.

Túl nagy  halfogási reményeket nem fűztünk a mai pecánkhoz, első sorban szórakozni kikapcsólódni vágytunk. Tűnődtünk hogy melyik helyet válasszuk, de hosszú latolgatások, és a nap járásának is a figyelembe vételével úgy döntöttünk hogy a panoráma-út mellett a fenyvesben ütünk tanyát.

A fő vezérelv horgászatunk során az volt hogy inkább fogjunk sok kicsit, mint esetleg kevés nagyot, így a horgászmódszereinket is ehhez a célkitűzéshez igazítottuk. Ricsi, egy úszós  machbotos felszereléssel kezdte a pecát, én egy könnyű 6-os rakóst húztam elő. A szerelék könnyű kis horgos csontis csemegés, igazi univerzális “mindenhal “ csemegéje volt. Ennek köszönhetően rögtön bejelentkeztek a vörösszárnyúak, melyeket felváltva követett a nem igazán hatalmasra nőt törpeállomány.

1057054_595493513817816_426330284_n

Ez  a felállás kb. 8 óra tájékában változott meg, amikor is már kárász csapatok jelenlétét is érzékeltük az etetésen. Eközben folyamatos etetéssel próbáltuk helyünkhöz csalogatni a halakat, mely etetés becsúzlizott csemegekukoricából, és  mindenfajta “csodateszthorgászok” elvakító ajánlásától mentes etetőanyag gombócok voltak.

1057725_595493480484486_146337149_n

A beérett etetésünkre szépen komótosan a kárászok, és dévérek is beérkeztek. Voltak benne kifejezetten darabos példányok, de zömében 30-80dkg-ig. A halalak mellett egy másik állatfaj képviselői is szép számmal képviseltették magukat, ezek pedig a szúnyogok voltak, amelyek egyszer egyszer olyat szúrtak mintha egy kisebb fajta lórugás ért volna bennünket. Mosolygó arc

565809_595493497151151_414825727_n

A déli órákban kissé vissza szorult a halak kapó kedve, így Ricsi barátommal én is úgy döntöttem hogy a frissitő víz  kánkikulai érzést űző hatásának  adom át magam, és a partmenti vízben állva a hűsítő Fancsika vizét csapkodtam magamra. Ez nagyon ránk fért mert a fokozódó kánikula, és a koránkelés eléggé kiszívta a szezonkezdő peca kezdeti lázas hangulatát.

967705_595493540484480_1248747026_n

Délután annyiban változott a felállás hogy a csontit kezdték mellőzni a kíváncsiskodó dévérek, és kárászok, és inkább a csemegekukoricára volt kapásuk. Ami furcsa volt számomra hogy megakasztás után szinte kivétel nélkül a nádasba próbáltak menedéket keresni maguknak.

A délutáni időszakban felszerelést váltottunk, ugyanis én orsós úszós készséggel, Ricsi pedig egy könnyű fenekezővel folytatta tovább. Ennek rövid úton meg lett az eredménye, ugyanis Ricsi ahogy bedobta a szerelékét rögtön megakasztotta a nap kárászát.

1057452_595493487151152_1233149132_n

Több ízben is voltak gyönyörű pontykapásunk (már ha az volt), 1-2 esetben sajnos egy egy horoggal lettünk szegényebbek, mert volt hogy előkéstől elvitte, volt hogy eltört a picike horog. Igazából nem reménykedtünk Pontyban és nem is erőltettük, de bizonyos, hogy ott voltak. De mi inkább csak mókáztunk a halfogás örömére vágytunk nem nézve mi van a horgon.

Egyébként a Halőrt talán hallani hallottuk, mert barátom figyelmes lett a Simson elinduló megálló hangjára bizonyos ideig, de mihozzánk bizonyosan nem látogatott be.

Nos körülbelül ennyi lenne a történet a tegnapi napról

Illetve még valami

A fogott mennyiség bizonyos része jött velünk haza, a többit visszaengedtük éltető elemébe, 8kg halat egyszerre nem csinálunk meg, így nem hoztuk őket haza.

565780_595493553817812_303201007_n

Köszönjük a képeket, és a  történetet Molnár László barátunknak !!