Erdőspusztai vizivilág

Ebben a fejezetünkben némi áttekintést szeretnénk adni az erdőspusztai tájegység halfajairól, tavakról, csatornákról ,  helyeikről és kissé vissza szeretnénk menni a múltba, hogy hogyan kerültek oda  ahol most találkozunk velük, horgászunk rájuk…

Hogy igazán megértsük miről is van szó, azt hiszem az elejéről kell kezdenünk, az 1800-as évekbe visszanyúlva. Ebben az időszakban  teljesen más képen festet az erdőspusztai táj. Ekkor a tájra jellemző dombos völgyes területek váltakozása  miatt rengeteg álló víz, zömében láp, mocsaras, vizinövényes tavak borították az erdőspusztákat. Az erdőspusztai tájrész  a dél-nyírségbe ( Ligetaljába) nyúlik bele. Ezen a területen a nyírségi tájra jellemző homokból felépült parabola buckák tarkították a  tájat, melynek nagy részén többnyire tölgyes  erdők voltak. A lankásabb, aljasabb részeken pedig rétek sztyeppék, láprétek tarkították ezt a tájat.

IMG

A terület településeinek helytörténeti kutatásait olvasva,  több kiadványban is  a mai ember számára igen érdekes megállapítás olvasható. Eszerint a 19.században itt élő emberek közt nagyon sokan foglalkoztak halászattal, és a még nyáron is vízállásos lápokban, tavakban fogott halakat a debreceni piacra hordták be eladni.  A ma embere számára már valószinűleg hihetetlen ez a kijelentés, ugyanis mostanság már a mesterséges tavakon kívűl nem találunk a környéken állandó vízfelületet.

Korai feljegyzések  az akkori mocsaras álló vizekben gyakori halként említik a ma széles kárásznak nevezett halfajt, melyet akkoriban “cigány kárásznak”,  neveztek. Továbbá a csukát, csapó sügért, compót, (cigányhalat).

Az akkori időkben a horgászatra, halászatra nem vonatkoztak külön szabályok. Kivéve ha a vizes területet birtokló földesúr, földtulajdonos  valamiképp nem rendelkezett. Horgásztak horoggal, hurokkal, vadásztak halra szigonnyal, varsával, dobó hálóval, kosárral tapogattak, de az akkori halbőségben kézzel is sikeresen boldogulhatott az ügyes halász. A halbőséget a kiváló szaporodási körülmények segítették elő. Sok volt az állandóan vizes hely, amelyek a tél elmúlta után, a tavaszi napsütésben hamar felmelegedtek.  Ezeknek a tavacskáknak, mocsaraknak a kiöntéses, növényes helyei kiváló szaporodási körülményeket nyujtottak a csukáknak, kárászoknak, keszegféléknek.

image

A fenti képen baloldalt egy 1850 ben készült katonai térképen láthatjuk a Fancsikai tavak helyét, és környékét. Jól kivehető ezen a képen, hogy abban az időben sokkal több állóvíz volt a környéken mint manapság. A jelen helyzetre pillantva, ( jobb kép) látható hogy sokkal kevesebb víz fedi a területet mint 150 éve.

 

Ennek nem csak az éghajlat változás az oka, hanem ebben nagyon nagy szerepet játszott az 1890-es években elkezdődött vízelvezető csatornarendszer megépítése. Ez a rendszer az 1910-es évekre készült el, melynek célja a dél-nyírségben felhalmozódott, belvizek, mocsarak, tocsogók, a “nyírvíz” levezetése a Berettyóba. Ez a beavatkozás drasztikusan lecsökkentette a dél-nyírség, erdőspuszta, vizel fedett területeinek mennyiségét, minek következtében az egykoron halbőségnek örvendő vőlgyes, mélyebben fekvő  mocsaras részek kiszáradtak, termő földé alakították őket.

1910-re mint egy 1000km csatornát építettek meg a víz elvezetésére. Ekkorra a halászat mint megélhetés  teljesen vissza szorult a környéken. A vizelvezetés hatására felszabadult földterületeken megindult a mezőgazdasági művelés, mely egy új írányba terelte a környék embereinek  tevékenykedését.

Arra hamar rájöttek a környék lakói, hogy a csatorna építés sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ugyanis ez a rendszer megszüntette a terület víztartalékait. Mondhatnánk úgy is, hogy a csatorna rendszer úgy üzemelt mint egy nagy lefolyó. A nyári hőségben esővíz utánpótlás híján kiszáradtak a csatornák, és öntözésre alkalmas víz nélkül maradtak a terület termőföldjei.

A környék vízgazdálkodásában  változást az 1960-as évek vége hozott amikor is először vették  tervbe  az erdőspusztai víztározó rendszer létrehozását. Ez beruházás kettős célt szolgált az erdőspusztákon. Egyrészt az eddig fejetlenül a tájon  keresztül vezetett vizeket tárolja, és ennek egy másik jelentős hatása pedig a túrizmus kialakítása a környéken. Ekkoriban Debrecen vonzáskörzetében semmiféle olyan vízterület nem volt amely a környék lakóinak kikapcsolódást pihenést nyújthatott volna.  Adott volt egy szép változatos  erdei táj, a maga lehetőségeivel, csak élni kellett vele.

Ezeknek a terveknek a megvalósítása valójában csak a 70-es évek elején kezdődtek meg, amikortól is 1990 ig mintegy 500 hektár víztárolót építették, amelybe  összesen 6,15 millió köbméter vizet tudnak tárolni.

A legelőször, 1974-ben megépített Vekeri-tó  csak csónakázó-tó volt. Amolyan szabadidős park ahol vizibiciklizni, és csónakázni lehetett. Horgászati céllal csak a 90-es évek-től üzemelt.

Az utána megépülő Fancsikai tavak 1979-től MOHOSZ kezelésű vizek.

A Mézeshegyi-tavak 1980-tól a Zöld-arany horgász egyesület bérleménye.

A Bodzás, Halápi-tavak Mohosz kezekésű vizek.

Az 1980-ban létesített Hármashegyi-tó évekig csónakázó-tóként üzemelt. Majd a Honvéd horgászegyesület bérelte 2000-ig. 2000-től napjainkig pedig a Rebeka-bt  üzemelteti.

Az erdőspusztákon kialakított víztározók mind olyan helyeken lettek létesítve ahol azelőtt is mocsaras, láprétes, erdő-lápos  területek voltak. Ezeken a helyeken zömében azelőtt is volt hal, keszeg, kárász, csuka, így az újonnan kialakított víztározókban is gyorsan kialakult a vizi élet.

Az erdőspuszták víztározóinak jelentős részét a MOHOSZ üzemelteti. Ezt a tevékenységét a szervezet 1979-ben kezdte, és azóta is a Fancsikai-tavak, a Bodzás-tó, és a Halápi-tározó kezelője. Ezen tavak közül a Fancsika-I.II.III-as tározókat telepítette 1993-ig.1998-tól a Fancsika-III drasztikus elvadulása miatt már csak a Fancsika-I-est és II-est.

Ha halfauna, és halasítás szempontjából nézzük erdőspuszta tavait, akkor több részre bontható a tórendszer. A tájegységen megtalálható az intenzíven telepített horgásztavon át, az épen hogy telepítetten keresztül az  egésszen az “önfentartó” horgásztóig. Hogy mitől függ egy tó telepítése, vagy halfaunája?..ez természetesen az üzemeltetőtöl.

dscf0228

Ha északról megkezdve jövünk, akkor először a Hármashegyi-tóval találkozunk. A Hármashegyi-tó egészen a 2000-es évek elejéig egyesületi tó volt, ahol a Honvéd- he volt az üzemeltető. 2000-től magán kézben van, a Rebeka-bt üzemelteti. Maga a Bérlő 3 évig telepítette a tavat, miután kiadta alvállalkozásba Magyar Lászlónak. Jelenleg most Szász Ferenc a tó üzemeltetője. A tó 4,8 hektár, történetét tekintve mindig is  ponty, és kezdetekben még amúr centrikus víz  volt. Igaz mindig volt ragadozó állománya is, de zömében a pontyhorgászok látogatják a Hármashegyi-tavat. A horgászvíz  egy páratlan szép természeti övezetben van. Eltérően a többi erdőspusztai tározótól ennek a víznek a medre ásott. Ennek a kialakításnak köszönhető hogy még a legnagyobb hőségben sem sem szárad ki. Ez történt 1995-ben is amikor az elmúlt időszak  legnagyobb aszályát csak ez az erdőspusztai tározó “úszta” meg, némi medrében tárolt vízzel. Jelenleg a tó főbérlője a Rebeka bt árulja a  bérleti jogát a mellette lévő tanyával együtt.

dscf0321

Ha elhagyjuk a Hármashegyi tavat, és tovább megyünk  folyás irányba, akkor elérkezünk a halápi-tóhoz, illetve az utána lévő Bodzás-tóhoz. Ezeket a tavakat azért említem együtt, mivel jellegüket tekintve ezek egy kategóriába eső víztározók. Ezek olyan MOHOSZ kezelésű vizek ahol soha sem történt haltelepítés.  Ezek a vizek mindig is a saját halállományukból “gazdálkodtak”. Ezek a tavak megépülésük óta nem részesültek semmilyen jellegű fejlesztésben. Halállományuk kizárólagosan csak az öshonos fajták, amelyeket a csuka, kárász, keszegfélék, és a sügér, naphal tesz ki. Ami egy különlegesség volt!..a 80-as évek végén, amikor még csak az akkori horgászkönyvek lapjairól ismertük a törpeharcsát, ezekben a tavakban éjszakánként halszelettel , ennek a fajnak gyünyörű példányait  lehetett zsákmányolni. Ebben az időszakban egy méretes 20 dkg-os törpeharcsa elejtése egy pontyfogás értékével ért fel! ..A halápi, és bodzási   halak, a nagy kiterjedésű nádi világban kiváló körülményeket találnak a szaporodásra, növekedésre , így ezek a fajok nagyon szép számban elszaporodtak, és kapitális méreteket is elértek  mind két tározóban. Sajnos viszont a mostanában tapasztalható száraz időszakoknak, és az örzés hiányában bekövetkező illegális lehalászásoknak következtében, több olyan év is van, amikor ezek a tavak kiszáradnak, vagy ha még marad is ősz elejére valamennyi kis víz medrükben, az alacsony vízállást kihasználva az orvhalászok lehalásszák. Azt külön még meg kell hogy jegyezzem, hogy  a Halápi-tóba torkolló, és azt tápláló Gűthi-ér, vizes években nagyszerű horgászhely. Azok a horgászok akik előnyben részesítik az úszós csatorna pecát, nagyon sok szép csukát, és kárászt zsákmányolhatnak ebből a kis érből.

 

A Fancsikai tórendszer Erdőspuszta legnagyobb tórendszere. Igaz a 14 hektáros III-as tározó már nem üzemel közel 20 éve, de még így is a két meglévő tározó közel 120 hektárnyi vízfelületével a legnagyobb a környéken. Természetesen ha itt most korrektek akarunk lenni, akkor azt is meg kell jegyeznünk  hogy ezeknek a tavaknak is jelentős része elvadult. Aki 1980 ban lenézett a Fancsikai kilátóról,  annak teljesen más kép tárult a szeme elé mint aki most teszi ugyanezt.

IMG

1980-ban.

 

849_20040817_212342

Napjainkban.

A  Fancsikai tavak szintén MOHOSZ kezelésű vizek, de ezekre a tavakra már jóval több pénz volt fordítva történelmük során mint az előző két testvérükre (Bodzás, Haláp ). Egyszer 1980 ban a partszéli mederrészt meg is kotorták. Halfaunája zömében telepített halakból áll. Ezek a tározók 1979-től vannak halasítva. Először zömében pontyot, és csukát, majd az elhínárosodás, és a  vizinövény elburjánzása miatt a 80-as évek elején amurt és busát telepítettek, akkor még a meglévő mind három tóba. Környékbeli horgászok zöme  azelőtt még nem is találkozott amúrral és busával, sok horgász itt a fancsikán kötött életre szóló barátságot, és vált szerelmeseivé  ezeknek az igen keményen védekező kiváló sporthalaknak. Ezek az akkor még kilós, másfél kilós egyedek, a hatalmas mennyiségű vizinövény elfogyasztásával  néhány év múlva hatalmassá nőttek. De nem csak ezek a fajok hanem a pontyok és a csukák is nagyon kedvező életfeltételeket találtak a Fancsikai-tározókban. Több olyan év is volt a 80-as években amikor az év legnagyobb pontyát, és csukáját a Fancsikai –tavakon zsákmányolták. Egy évben (80 as évek eleje) pedig az első, és a második hely is a Fancsikáé volt, amikor is egy 19.8 kg-os, és egy 19.2 kg-os ponttyal utasította  maga mögé az országos mezőnyt. A fancsikai tavaknak egészen a kezdetek óta, volt, van  harcsa állománya. Ez nem telepített állomány hanem valószinűleg a horgászok által máshonnan idehozott, vagy esetleg a rablóhal  telepítések alkalmával be-becsúszó egyedekről van szó.  Ezekből is fejlődtek ki szép példányok, zsákmányoltak 15, 25kg-os egyedeket is. A legnagyobb harcsa amelyről tudunk egy 40 kilós óriás volt, amelyet sajnos nem horoggal fogtak ki, hanem ennek a nagy halnak a tetemét kézzel  húzták ki, amely a 2012-es nagy fancsikai halpusztulásban veszett oda.

Törpeharcsa állomány a 90-es évektől szaporodott el. Jelentős mennyiségben  szállta meg a tavakat. Ez magában nem is lett volna baj, viszont a túl szaporodás miatt mérete elsatnyult,emiatt horgász élményt nem nyújtott, sőt inkább még idegesítő volt a horgászok számára mint fogási élmény. Apró pici, gyakran újnyi nagyságú  példányai mindenféle más halnak kinált csalianyagra rákaptak. Nagyon sokáig a Fancsikai pontyhorgásznak még csak az emlékezetéből is ki kellett törölni a csemege kukoricát, pelletet vagy csontit. Törpéből  szép példényokat csak a késő esti órákban lehetett fogni.  Túlbúrjánzásuknak a 2000-es évek vége vetett véget, amikor is egy a kizárólagosan csak a törpeharcsák között terjedő vírus drasztikusan megtizedelte őket. Azóta a letísztult állományban ismét fejlődnek jelentősebb méretű példányok, amely sok horgász számára ismét élvezetes időtöltéssé tette a törpeharcsa horgászatot.

A tavaszi  időszak  kiváló a csatorna horgászatok számára, ugyanis a Fancsika-I ből a csatornába felúszó kárászok , a pezsdülő tavaszi napsütésben páratlan horgász élményt nyújtanak az  úszós horgászoknak. Ez a teljesen másfajta peca nem csak a fillingje miatt különleges, de a sokszor kapitális, kilós, másfél kilós kárászok elejtése, életre szóló horgász élménnyel jutalmazhat meg.

 

dscf0808

Ha elhagyjuk a Fancsikai tavakat és tovább megyünk a vízfolyások irányába, elérkezünk a Mézeshegyi-tavakhoz. A Mézeshegyi-tavak megnyitásuk óta a Zöld-arany horgászegyesületé. Mindíg is nagyon intenzíven telepített vízek voltak. Korábban erdészeti tulajdon, a 90-es évek óta pedig civil társulás üzemelteti. A Mézeshegyi-tavakat mindíg  a halbőség jellemezte. Telepített horgász-tó, melybe éves szinten 100-120 mázsa halat helyeznek. Telepitett halfajták: harcsa, ponty, kárász, süllő, keszegfélék. A tározó örzésére különös gondot fordítanak,  a Mézeshegyi-tavon  gyakorolt szigor páratlan az erdőspusztai tavak viszonylatában.aki viszont mégis veszi a bátorságot és meg próbál engedély nélkül horgászni azt kiméletlenül elzavarják. Többek közt ennek a szigornak köszönhető hogy minimális a hallopás, és illetéktelenek sem mernek a tó területén garázdálkodni.

 

dsc01168_thumb

A vekeri-tó az erdőspuszta legrégebbi horgász-tava, 1974-ben készítették. A 90-es évekig csónakázó-tóként üzemelt. Horgászati céllal ezután kezdték el használni. Napijegyes horgász-tó, mely telepített halállománnyal rendelkezik. 2000 óta a Halkatrasz 6mg  szövetkezet üzemelteti. A tó vízszintje az utóbbi két évben sajnos kritikusan lecsökkent. A 2013-as évben egyes helyeken teljesen kiszáradt. Szebb, vízben halban bővebb  időszakokban  foghattunk  ebben a horgászvízben pontyot, 10 feletti amúrokat, hatalmas busákat, fogtak itt 40kg-os harcsát, és gyönyörű süllőket, csukákat….Igazán kár ezért a gyönyörű tóért.

A Vekeri-tóhoz érvén említést kell hogy tegyünk a Kenu-pályáról és a Kati folyóról is. A Kenu-pálya eredetileg szebb reményekkel épült, az hogy csak egy elvadult  tavacska lesz belőle, erről szerintem a tervezése idején még álmodni sem mertek. Európai, és világ versenyekre tervezték, de a 90-es években bekövetkező privatizáció, és a pénztelenség megakadályozta a terv befejezését. Horgászati szempontból viszont kell hogy említést tegyünk róla. A környékről sokan járnak erre a vízre amely telepítve soha sem volt, kizárólagosan csak a tavacska saját szaporulatáról beszélhetünk. A környékről sok horgász látogatja Kenu-pálya kicsiny kis víztükrét. Elsősorban azok vetődnek erre a vízre akik szeretik a  vadvizi horgászatot, vagy esetleg nem akarnak kiadni 3000 ft-ot a szomszédos Vekeri-tóra. Halfajai az öshonos jellegzetes tavi halak, a csuka, kárász, és keszeg félék, és sügér. Szép példányok is akadtak már horogra ezen a vizen, hallottuk már hírét 10 kg-os csukának, és kilón felűli kárászoknak is. Hasonló kodíciókkal bír még a Kati-folyó duzzasztómű előtti része is, amely tartós vízállás esetén szintén szép halállományt nevel ki.

Az előző kis ismertetőből mint kitünt, hiába egy viszonylag kis terület az erdőspuszta,mégis sokarcúságot mutatnak tavai, horgászvizei. A sűrűn látogatott  telepített horgászparadicsomok mellett megtalálhatjuk a természetes “öko” vízen át,a ma legendának számító de  haldokló félben lévő  egykori “sláger” tavat is  Remélhetőleg ezekről a vizekről a jövőben is mint aktiv horgászvizekről írhatunk majd, és ennek fényét reméljük nem fogja beárnyékolni az egyre jobban elhatalmasodó víz hiány..