DSCF1879

Az utóbbi napokban több olyan pletyka látott napvilágot a Szentannapusztai-horgásztóval kapcsolatban, miszerint elfogyott a tó vize, a parton árulják a tó halállományát, vagy hogy végleg bezárta kapuit, ez a nagy halairól híres dél-nyírségi horgásztó. Kiváncsiak voltunk mi is, hogy mi lett a Szentanna sorsa, így meglátogattuk. A 48-as főútról a Szentannai bekötő útra térve, és onnan a tó földútjára kanyarodva már feltünt hogy a tavat hirdető tábla  nem volt a helyén. Bevallom ez már kissé rossz érzéssel fogott el, és tovább haladván egészen a lánccal lezárt területig, ott megdöbbentő kiírás fogadott bennünket…

DSCF1875

DSCF1874

Meglepődtünk, ugyanis itt a bejáratnál is le volt szedve a tó szabályzatát, és tarifáit ismertető nagy tábla, és így a képen látható kiírás láttán egyértelműen tudatosult bennünk hogy a pletykáknak ez esetben lehet valami igazságtartalma, és itt nagyon nincs rendben valami.

Igaz hogy a kiírás mindenki részére megtiltotta a belépést, de én úgy gondoltam egy életem, egy halálom, megkockáztatom a bejutást, hátha találok valakit ezen a teljesen kihalt területen, aki némi információval láthat el.

DSCF1876

DSCF1877

DSCF1878

A parton haladva és fényképezgetve, gondolom rögtön feltünést keltettem a tó éber halőrének, ami folytán két nagy kutyával egyből felém vette útját. Közölve vele szándékom,és elnézést kérve az illetéktelen behatolásért, rögtön kifele terelt, amely során belekezdett az elmult, a tó történelmének sorsdöntőnek számító, néhány  nap ismertetésébe.

Pataki Zsoltot a tó üzemeltetőjét nem sikerült elérnem, de a tó halőre készségesen állt rendelkezésemre, és tájékoztatott eme néhány  nap történéseiről.

Eszerint az egész történet egy hete  kezdődött, amikor is a vízszint a hosszú idő alatt tartó szárazság, és a hírtelen beköszöntő júniusi kánikula hatására annyira lecsökkent, és felmelegedett a tóban, hogy a nagy pontyok tömegesen kezdtek pipálni a víz felszinen. A halőr riasztotta a tó gazdáját, akivel közösen arra döntöttek, hogy a következő nap hajnalán elkezdik a tó halállományának kimentését, és a tó teljes , még megmaradt vizének leengedését.

A művelet több napig tartott, ugyanis a tó teljes halállományának lehalászása  nem kis feladat volt a kis csapat számára. A lehalászás után a halakat konténerekben elszállították.

Megkérdezésemre, miszerint hogy hová került a tó halállománya, amely zömében kapitális 10-15 kg súlyú pontyokat, amurokat, 1-1,5 kg-os compókat, hatalmas dévéreket, és sok csukát  tartalmazott, a halőr nem tudott válaszolni, erre csak annyit mondott,  hogy “ más tavakba került, ahonnan majd megfelelő vízállás esetén vissza szállítják”.

A tó teljes leeresztésének nem csak az volt az egyetlen célja hogy le tudják halászni annak állományát, hanem a tározó teljes kiszikkasztása után, egy meder kotrást fognak végre hajtani, amivel épen azt szeretnék megelőzni a jövőben, hogy hasonló katasztrófális helyzetre  kerülhessen sor.

A halőr elmondása alapján sajnos ez a helyzet előre látható volt, ugyanis a silány téli csapadék, és a száraz tavasz, és forró nyár kezdet már sejtette ennek a helyzetnek a bekövetkeztét. Többször is végig gyalogolták a tó tápcsatornájának a teljes hosszát, hogy megyőzödjenek annak biztonságos lefolyásáról, hogy esetleg nem szivattyúzzák ki a vizét, vagy a vadak nem e túrták fel a medrét, és esetleg azért nincs a pataknak vize, de ezek közül egyik hátráltató probléma sem állt fent. Egyszerűen nem volt a térségben eső, így szikadtan tikkadt a tó egyetlen vizforrása.

DSCF1880

DSCF1881

DSCF1882

DSCF1883

DSCF1884

A tó a halőr elmondása alapján nem véglegesen zárt be, de egy jó időre a Szentannapusztai-horgásztó biztosan nem fogad vendégeket.

A tó partja most is a fénykorában megszokott, tiszta kulturált környezetet tükrözi. Partja végig kaszálva. Hogy ezt a csendet, rendet, és a tó nagyhalainak varázsát legközelebb mikor élvezheti majd újra a Szentannai horgász, arra még a halőr sem vállalkozott választ adni. Ezt egyrészt a kotrás befelyezésének időpontja, másrészt viszont amiről nem ember rendelkezik,az a  nagy természet eső, és vízfakasztó “hangulata”, amely ebben az évben már biztos nem tölti fel a tó megkotort medrét.

Azt hiszem hogy nem csak a magam nevében mondhatom, de nagyon sajnálom hogy ilyen sorsra jutott ez a sokak által kedvelt horgászvíz.

Ami viszont ennél az egy esetnél még sokkal sajnálatosabb, hogy ez az eset valószinüleg nem egyedi, és ezzel  nem lezárt folyamat az erdőspusztán. Ugyanis a térség többi vize is nagyon rossz vízügyi helyzetben van, amelyek állapotáról az elkövetkezendőkben folyamatosan tájékoztatjuk majd lapunk olvasóit.