DSCF4119

Aki a Vekeri-tóra szeretne kimenni kirándulni az ma már sajnos nem találja meg a Vekeri-tavat, mivel az teljesen kiszáradt. Elől még a csónak kikötőnél a meder gödreiben van  némi víz, de nagy valószínűséggel néhány nap és már az sem fog bennünket arra emlékeztetni hogy itt egykoron a tájegység legnépszerűbb tava tündöklött, amely horgászok és túrázók paradicsoma volt…

Ami még  aggasztó azon kívül hogy egy tó teljes élővilága semmisült meg, hogy ezzel egy pihenőközpont vált  “csontvázzá”. Ugyanis a fő vonzerejét a tavat veszítette el. Ezek után már nem mondhatjuk hogy megyünk a Vekeri-tóra pihenni, mert az már sajnos  nem létezik. A tó környezetébe kialakított pihenőpark mind a tó kiegészítői voltak. A fő látványosság a nagy vízzel telt gyöngyszem, mára kubik gödörré vált, amelyet nem soká ellep a medrében sarjadó gyom, és bozót. Nem hogy látványosságként nem említhető ezek után, de kifejezetten illúzió romboló hatása van egy kiszáradt felgazosodott tómedernek. Az eddig  a tavak fényképein megörökített híres Vekeri hidak sem pózolnak már büszkén a víztükör felett, hanem szégyenteljesen a tóban sarjadó  bozót közzé vesznek.  A Vekeri-tó kiszáradása  egyértelműleg a város felelőtlen környezet politikájának eredménye, amely nem csak egy  nagy múltú pihenőközpontot tett tönkre, illetve a turistáktól, horgászoktól vett el egy pihenőhelyet, hanem hatalmas kárt okozott a tavat üzemeltető társaságnak is, akiktől a pihenőpark fő vonzerejét, bevétel forrását  vette el a város elutasító vízügyi politikája.

Ez a politika már évtizedek óta késlelteti a CIVAQA terv végrehajtását, a Keleti főcsatorna vízének ide vezetését, amelynek egy tájegység esett áldozatul. Sőt, mostanság már olyan hírek is hallhatóvá váltak, ahol önmagukat felelőségteljesnek nevező “természet kutatók” is az mondják hogy nem kell minden erdőspusztai tavat helyre állítani. Ez és az ehhez hasonló kijelentések, és maga az egész hivatali hozzáállás az erdőspusztai tavak rekonstrukciójához, elkeseríti a turistákat, és az egyetlen, eddig jól működő város menti kirándulóhelyet ítélik halálra. Ennek a magatartásnak az eredményei a következő képek….

DSCF4117

DSCF4111

DSCF4112

DSCF4114

DSCF4116

DSCF4118

DSCF4123

DSCF4124

DSCF4125

DSCF4126

DSCF4127

DSCF4129

Már megszokott hogy a Vekeri-tavi látogatásaink során mindig felkeressük a tótól néhány száz méterre található Kenupályát is. Most sem szerettük volna kihagyni a kistestvér meglátogatását, így néhány perc séta után elérkeztünk az egykoron európai, és világversenyekre tervezett nagy reményű versenypálya maradványához. Kiérkezésünk előtt mindig nagy érdeklődéssel várjuk hogy vajon hogyan áll most ez a kis magára hagyott horgászvíz, szabad strand, vagy nevezzük annak aminek akarjuk.

A hatalmas Kenupálya kicsiny kis víztükre most is meglepett bennünket, ugyanis az erdőspusztai tórendszeren belül egyedi frissességgel, és viszonylag kedvező vízszinttel fogadott bennünket. Mint a táj utolsó meglévő vize magához csábította a Fancsikákról elmenekülni kényszerült hattyúkat is, amelyek láthatólag nagyon jól érzik magukat ezen a megmaradt utolsó kicsiny kis víztükrön.

DSCF4137

DSCF4131

DSCF4132

DSCF4135

DSCF4136

DSCF4133