img_thumb

Az 1970-es évekbeli erdőspusztai fejlesztések több lépcsőben készültek. Ennek a fejlesztési sorozatnak volt az első lépcsőfoka  a Vekeri-pihenőövezet kialakítása. Ez a talán a máig is legnépszerűbb erdőspusztai kirándulóközpont a kialakulásától napjainkig nagyon sok változáson  ment át . A jelentős mértékű beruházások mellett,  ezt a helyet érintette legjobban a rombolás is. Megléte óta nagyon sok embernek nyújtott pihenést és kikapcsolódást ez a létesítmény, és mindazok mellett hogy első sorban  környékbeli kirándulók számára  épült, nagyon sok nemzetközi találkozót is lebonyolítottak  a Vekeri-tavon. Ennek   a nagyhírű erdőspusztai kirándulóközpontnak a tervezésétől, a 2008-ig betöltött funkcióival, és a kialakításának állomásaival  fogunk foglalkozni ebben a részben…

A Vekeri-tó / vagy Kati-tó, vagy Alsó-Paci-víztározó/létrehozását a FEFAG, 1974 januárjában rendelte meg a TIVIZIG-töl. Erre a célra egy Debrecenről 6 km-re lévő Pac déli részéhez tartozó nádasos, vizinövényes  helyet választottak, amely körbe volt különböző féle erdőségekkel. Ez a hely kiváló területnek látszott egy olyan pihenőövezet létrehozására, ahol egy csillogó vizű tó   látványa  mellett, páratlan szépségű erdei övezetben is gyönyörködhet a látogató.

img_0001_thumb

Ez a kép fogadta az akkori látogatót a mai Vekeri-tó helyén.

A kezdeti  elképzelések teljesen mások voltak mint amelyek megvalósultak az utókor számára. Az eredeti terv a Vekeri-tavat, vagy tavakat, két tóban határozta meg.

img_0002_thumbimg_0003_thumb

img_0004_thumb

Egy 4 hektáros, és egy 5 hektáros tó lett tervezve, mely egy földcsatornával lett volna összekötve.  Ez a terv mint tudjuk nem ebben a formában valósult meg. / szerencsére/ Ugyanis a kivitelezés vezetője Papp Ferenc, a TIVIZIG igazgatója egy jobb  /rögtönzött/tervvel állt elő, és egy 17 hektáros tavat, és egy 1 hektáros kistó megépítése mellett döntött. Az akkori TIVIZIG-nek akkora befolyása volt ebben a “projektben”  hogy egy ilyen kaliberű “manőverhez” nem kellett újra járnia a bürokrácia, a terv újra engedélyezés útvesztőit. Talán ennek a hihetetlen befolyásnak volt köszönhető hogy szinte az egész építkezés folyamatosan haladt, nem volt akadályoztatva mondva csinált, és nevetségesen jelentéktelen bürokratikus engedélyek által.

img_0005_thumb

img_0006_thumb

A Vekeri-tó kialakításának munkálatai egy fél évig tartottak. A tó vízutánpótlását a Kati-éren keresztül biztosították. A Kati-ér már akkoriban sem volt egy bővízű csatorna. Igaz mindíg volt benne víz, de nem volt magas vízállású. Ahhoz viszont hogy egy közel 20 hektáros tavat biztonsággal eltudjanak látni vízzel, a Kati-ér vízgyüjtő hálózatát bővíteni kellett. Így született az az intézkedés, hogy a Kati-érbe minél több vízelvezető árkot bekössenek. Mindezek mellett a Kati-ér, és a Vekeri-tó találkozásához egy duzzasztó művet építettek, amely a Kati-ér vízszintjének megemelésével, bővebb vízlefolyást biztosított a tó irányába.

img_0007_thumb

sc0000_thumb

sc0001_thumb

A tervezők mindezen beruházások megvalósítása után is féltek a hidrológiai “vészjóslatok” bekövetkeztétől. Vagyis hogy nem stabil  a vizellátása  a  tározónak. Ennek érdekében már ekkor rajzasztalon voltak a többi erdőspusztai-tározók tervei, amelyek megépítésük után mint egy vízbázis, egy amolyan “akkumulátorként” biztosítják a Vekeri biztonságos vízellátását…Ez már bizonyos biztonságot adott az amúgy már akkor is szeszélyesnek vélt csapadék utánpótlással szemben. Akkoriban egyes szervek, és emberek elég nagy feneket  kerítettek a kiszáradás vészjóslatát hangoztatva, amely megosztotta a tavak létrehozásának érdemességét szakmai körökben is….Végül is a vállalkozói szellem győzött, ugyanis ha még a jóslatok be is igazolódnak, és 10 évenként egyszer kiszárad a tó, akkor is van 9  sikeres év, mig a kirándulók önfeledten élvezhetik az akkor ritkaságnak számító debreceni nagy tavat. De ha emiatt neki sem kezdenek a kialakításnak, akkor még az esélytől is elesnek.

sc_thumb

img_thumb1

A  mederből kitermelt földet a tó közepére huzták fel, ahol egy szigetet képeztek belőle. Ezt a szigetet pedig két fahiddal kötötték össze a szárazfölddel. Egy gyalogos-híd, melynek az akkori értékben mért összege, 220.000ft volt, és egy teher-híd.  A Vekeri-tó építése 1 874.000ft-ba került.

img_0001_thumb1

A tó, és a gyaloghíd, 1974 végére készült el.

img_0002_thumb1

A Vekeri-Pihenőközpontot 1976 április 30.-án ünnepélyes keretek közt nyitották meg a látogatók előtt. A megnyitót dr. Kovács Imre a Városi Tanács elnökhelyettese  tartotta, aki  méltatta az építkezések alatt kimagasló  munkát végzett vállalatokat, dolgozókat, tervezőket, akiknek elismerő okleveleket adott át. Az ünnepélyes megnyitó után a vendégek bírtokba vehették az erdőspuszták első nagy pihenőövezetét.

A Vekeri- tó teljes kiépítése 1976 végére jött létre . Ekkor került kialakításra a járműhíd, amelynek az akkori összege: 990.000ft volt. A vekeri-tó teljes költsége, a Szív-tóval, műtárgyakkal együtt 3,600,000ft ot emésztett fel.

img_0002_thumb2

A csónakház teljes költsége 1,966,000 ft-ba került.A megnyitás évében készült el a  csónakház kiszolgálására létrehozott szennyvíztározó, mely 193.000ft volt. A vízellátás biztosítására egy 100m mély kutat furtak, és létrehoztak egy víztározó berendezést is. Ezeknek az összege 263,000 ft, és 361,000ft volt.

img_0003_thumb1

A csónakkikötőt a TIVIZIG épitette 1,067,000ft-ért. Ugyancsak a megnyitás évében létesült a szigeten található majális ház is, amely  egy nádfedeles, köralapú építmény volt, asztalokkal, padokkal berendezve. Ennek az akkori értéke 183,000ft volt, és az erdőgazdaság építette. Sajnos ez az építmény is a rombolás áldozatává vált, ugyanis 1990-ben kigyújtották ami hatására porig égett.

Igaz építettek helyette másikat, de ez már egy szerényebb formátumú építmény  volt.

img_0003_thumb2

A Vekeri pihenőközpont kiépítésénél a közművek kialakítása jelentette az egyik legnagyobb feladatot. Az áramot 2 km-ről kellett elvezetni, és egy transzformátor házat is meg kellett építeni.

1976 március 30.-án menetrendszerű buszjáratot indítottak a Nyugati utcától a Vekeri-tó-ig.

Még ebben az évben megkezdődött a Vekeri-tó északi oldalán a télisportok szerelmeseinek szánt szánkópálya, sífutó pálya  kiépítése. Ehhez a munkálatokhoz 7000 köbméter földet mozgattak meg, és egy 10m szintkülönbségű szánkódombot hoztak létre.  A kialakítási költség az akkori értékekben mérve 200.000 ft-ba került.

Kialakításra került továbbá  erdészeti kezelőház, nyári lovasszin, és a Vekeri military-pálya. Ez a pálya sajnos a Bánki Lovas-központ eladása után megszünt.

1977-ben létesült a vízmű-épület, szennyvíztároló, és átemelő berendezés.

1978-ban építették meg a nagy parkolót, amely a mostani Paripa csárda leágazásával van szemben. Ez egy 50 férőhelyes autó-parkoló, amely 2,265,000ft költséggel épült.

Továbbá ugyanebben az évben kezdték meg a vándor  úttörő tábor kialakítását is, amely 1979-re készült el.

A Városi Úttörő Szövetség ez évben kezdte el a 400 före tervezett, 9 millió forintos beruházását,a Vekeri úttörő-tábor létrehozását. 1980-ban lett kész. Ez az építmény a rendszerváltás után a DORCAS alapítvány tulajdonába került. A Dorcas kempinget is épített, 250 fős konferencia teremmel.

Egy másik jelentős beruházás a Kajak-kenu pálya kialakítása, mely szintén 1980-ban indult meg. 1983-ban pedig megépül a Kenupálya vízellátását biztosító övcsatorna 687,000ft-ért. Ugyanebben az évben alakítják ki a Vekeri-tó védőfásítását is, amely  a tó és az övcsatorna között létesült.

A nagy tavon 1985-ben építették meg a hajó kikötésre is alkalmas mólót. A szánkódomb mellett pedig létrehozták a szánkódombi melegedőt amely így nézett ki.

img_0001_thumb2

dsc011931_thumb

Mára már csak a melegedő fűtőalkalmatosságának a romjai maradtak. Lerombolták, felégették!

1985-ben épült meg a Vekeri kilátó, mely az erdőspusztai kilátók közül a legmagasabb. Ez a kilátó 24m magas volt, és 4 szinten lehetett csodálni róla a környék panorámáját. 2,120.000ft-ba került. Ezt a hatalmas építményt is megsemmisítették.

img_0001_thumb3

dsc01194_thumb

dsc01192_thumb

Ma már  erről az építményről is csak a helye, és a betonalapból kiálló vasmerevítések árulkodnak arról, hogy itt egykoron egy impozáns, magasan a tájból kiemelkedő építmény szolgálta a környék panorámájára kiváncsi látogatókat.

A leégett kilátó helyett terveztek egy újat, amelyet az 1999-es fejlesztési terv a Vekeri-tó, és a Kenupálya között létesítendő dombra helyezett volna el, de mivel a Kenu-pálya fejlesztése is abba maradt, így az új  kilátó sem készült el.

A pihenőközpont területén 1986-ban egy roppant nagyszabású esemény került lebonyolításra, a Camping-Caravanning Szövetség világtalálkozója. Erre az eseményre a felkészülést már 1985 ben elkezdte a szervezőség. A Vekeri-tó, és az erdő közti területet a honvédség 55,000 köbméter földdel töltötte fel. Több ezer lakókocsit vártak az eseményre. A lakókocsitábor helyét közművesítették. Kutakat furtak, szennyvízcsatornákat , elektromos vezetékeket fektettek le, és leaszfaltozták a főbb közlekedő utakat is. Ezeket a munkálatokat debreceni kivitelező vállalatok társadalmi munkában végezték, amelynek értéke- 25,5 mft volt.

Ebben az időszakban végzett egyik legnagyobb beruházás a termálvíz kut megfúrása volt. Ennek a kút kialakításnak az volt a célja hogy a világtalálkozóra érkező több-ezer embernek tisztálkodási, fürdési lehetőséget biztosítson, Ennek a célnak kiválóan meg is felelt a  72 fokos, és 520l/ perc vízhozammal feljövő termálvíz. Ez a mennyiség ellátta a tó környékén táborozó kb. 6500 vendéget.

img_0002_thumb3

világtalálkozón 28 állam, 22 európai, és 5 ázsiai  ország tagjai képviseltették magukat. A résztvevők legnagyobb része lakókocsival és motor karavánnal érkezett. Ezen a páratlan méretű megmozduláson a becslések szerint, egy  hét alatt mintegy 39,000 ember fordult meg.

A világtalálkozó mérlegét megvonva, mindamellett hogy a résztvevők egy jól szervezett, tartalmas programokat felvonultató találkozón vehettek részt, a Vekeri-pk. is nagyon sok új beruházással gazdagodott. A hévízkút tovább épült, gázelosztó tartállyal hidrofortartályokkal gazdagodott. A termálvíz hasznosítására egy egy helyi, melegvizes strand kialakításának tervei is elkészültek, de ezek a mai napig nem valósultak meg.

A világtalálkozó évében, 1986-ban az egész Vekeri-tó mederkarbantartáson kotráson esett át. Ennek költsége 262,000 ft-ba került.

1988-ban, 1,046,000 ft-ért a kirándulók, és a látogatók nagy örömére megvásárolta az erdészet  a Kati hajót. Nagyon nagy sikere volt akkoriban a Vekerin!

img_0003_thumb3

img_0004_thumb1

img_00014

Így végezte sajnos a Kati hajó.

A Kati-hajó zavartalan közlekedéséhez viszont meg kellett magasítani a a gyaloghíd pilléreit, így azt át kellett építeni. Ennek a költsége 620,000ft volt.

A teherhidat 1992 ben újították fel, 610,000ft-os költséggel.

Majd 1998-ban a gyaloghidat még egyszer felújították, amelyre 3 millió forintot költött a Nyírerdő. A kati-hajó üzemeltetését, karbantartását a továbbiakban nem tudta vállalni az erdészet, így azt 1998-ban eladták.

A Vekeri-pihenőközpont azóta is a legnagyobb lebonyolítója a Debrecen központú hazai, és nemzetközi eseményeknek egyaránt. Nyaranként számtalan fesztivált, rendezvényeket bonyolítanak le a területén.

A Vekeri-tó üzemeltetésének gondolata a külföldi tőke fantáziáját is felkeltette.1989-ben egy amerikai befektetői csoport egy gyógyidegenforgalmi központot akart létesíteni, ami végül is nem jött létre.

Egy finn üzleti csoport is jelentkezett megvételre 1990-ben. Az egész pihenőövezetet meg szerették volna venni, és a termálvízre alapozva  egy gyógyszállót is szerettek volna létesíteni. A finn befektető saját országából gondoskodott volna a vendég ellátásról . Ebben az esetben sem  sikerült nyélbe ütni az üzletet.Viszont az itt felvázolt külföldi ötletek, a Nyírerdőnek irányt  adott a további fejlesztések kialakításához.

Ebben az évben, 1990-ben a Nyírerdő felbecsülteti a pihenőközpont teljes értékét.

img_thumb4

A Városi Önkormányzat a továbbiakban sem zárkózott el a magántőke bevonásától a területen, de azt határozottan kinyilatkoztatta, hogy a területnek közösségi célokat kell szolgálni, és bárki számára nyitva kell hogy álljon. Továbbá az önkormányzat  néhány egyébb feltételhez is szabta a Pihenőövezet privatizálását.  Ezek közül néhány… -A befektető a gyógyszállodát építse fel, és a Kajak-kenupályát is fejezze be. – A FEFAG az értékesités árát maradéktalanul az erdőspuszták fejlesztésére kell hogy fordítsa. A privatizálást pedig törvényesen nyílvános pályázat keretében bonyolítsa.

Sajnos 1993-ban az erdőkezelő a pihenőközpont szerves részeit is  kárpótlásra jelölte ki, így a 24 hektáros területből 29 magántulajdonú parcella alakult ki, amely már önmagában lehetetlenné tette az ott folytatandó beruházások kialakítását. Voltak olyan parcellák, amelyek 1 m szélesek voltak. Ezek a kis “utcácskák” szinte semmire nem voltak használhatók a   tulajdonosok részéről sem. Ennek a területnek a felparcellázása egy kifejezetten rossz döntés volt.

A Vekeri-sportközpont   felújítása 1998-ban kezdődött meg. Először a gyaloghídat korszerűsítették.

A következő évben, 1999-ben a beeresztő zsilipet tették rendbe.Ugyanebben az évben az erdei berendezéseket, padokat űllőkéket szeméttárolókat újították fel.

2012-12-26-13-28-49_thumb

2002-ben játszófalut, és bitumenes sportpályát hoztak létre, és  egyébb más erdei berendezések is  helyet kaptak az övezetben.

img_0002_thumb4

2004-ben egy nagy tájékoztatótáblát helyeztek el. 2006-ban egy nagyobb karbantartást végeztek, az elkorhadt móló faszerkezetét bontották szét, és építettek helyére egy újat 2,900,000ft-ért. A csónakház villamos-rendszerét is felújították 866,000ft értékben. A csónakház körüli aszfaltozás és táblák kihelyezése 739,000ft-ot emésztett fel.

1998-2006-ig a Nyírerdő 18,4 mft-ot költött a Vekeri-tó rendbetételére. Az ismertetőben megjelölt összegek természetesen az akkori értékeknek felelnek meg.

Az alábbi olvasmányból  láthatjuk, hogy a Nyírerdő, és az elődje a FEFAG rengeteg pénzt energiát, és a rendszerváltás előtt az akkori vállatok nagyon sok társadalmi munkát fektettek a Vekeri-pihenőközpont fejlesztésébe. Azt leszögezhetjük, hogy a Vekeri  történelme során mindig kiemelt helyként, és kiemelt  fejlesztési beruházásokat tudhatott magáénak, amelyekkel  a legfelkapottabb, és a legtöbb ember által látogatott erdőspusztai kirándulóhelyként funkcionált.