IMG_20191101_152811

Mostanság több olyan cikket olvashattunk, tudósításokat videókat láthattunk tv csatornákon, internetes portálokon  ahol az ismételten katasztrofálisra fordult erdőspusztai tavak állapotáról kapunk híreket. Szerénytelenség nélkül mondhatjuk hogy ennek a hírözönnek a megindulásának a mi 8 éve tartó  dokumentációs munkáságunk  is kirobbantója. Azt hiszem az utóbbi időben a médiumokban mindent elmondtak ami az erdőspusztai vízivilág  katasztrofális jelenét illeti . Mi most nem ezzel foglalkoznánk . Nagyon is inkább az eddig vezető úttal, és egy kis áttekintést szeretnénk adni hogy hogyan jutott az egykoron  csillogó vizű erdőspuszta  egy lepusztult felmocsarasodott  részben uniós pénzekből kényszerből életben tartott elvadult dzsumbujjá. Mostanság az erdőspusztákat megemlítvén nagyon sokszor hallhatjuk a “CIVAQUA” kifejezést. Mit is takar ez a “bűvös” szó, és valóban meg fogja oldani az erdőspuszták katasztrofális vízhiányát??!!……ezekre a kérdésekre szeretnénk választ keresni ahol történeti visszatekintéssel és szakemberek megkérdezésével szeretnénk választ kapni  a mostanra kialakult helyzetre….

Azt hiszem hogyha objektívan akarjuk átlátni az erdöspusztai víztározók eddigi életét, vagy nevezhetjük  túlélésnek is, akkor kicsit kezdjünk bele az elején. Hogy miért is jött létre ez az övezet, vagy miért is itt, és miért is kellettek egy pihenő parkerdőbe  tavakat víztározókat építeni?

Már a 60 –as években felmerült annak az igénye mely szerint a szegényes természeti értékekkel rendelkező Debrecen 200 ezer fős lakosságának egy olyan pihenő üdülő, kikapcsolódásra alkalmas univerzális szabadidő eltöltésére alkalmas helyet hozzanak létre, ahol a  hétköznapi munkában megfáradt városlakó a hétvégén kedvére kirándulhat, horgászhat kikapcsolódhat, a városból a természetbe kiszabadulva . Ennek a helynek a kialakítására az erdőspusztákra esett a választás, ahol  a gyenge erdei termőtalajon de változatos szép  növényi társulások esztétikájában felemelő látványt nyújtottak. Ezt a természeti szépséget meglovagolva a 70-es évek elején erdészek, vízügyesek, és később a város akkori vezetése is úgy döntött hogy egy 10 000 hektáros pihenőövezetet hoznak létre. A tervezések időszakában felmerült hogy a  parkerdők  fenkölt látványa tovább fokozható lenne vizes élőhelyek, tavak víztározók létrehozásával.  A víz jelenléte a természetben  ugyanis még megsokszorozza a   növényvilág  felemelő üdítő látványát. Igy alakultak ki az erdőspusztai víztározók. A tervezők a tavak helyét régi térképeken lévő mocsaras vízállásos helyeken keresték. A tavak víztározók vízellátása a  Dél-Nyírségi vízgyűjtő  területére hárult. Ez a terület  a Nyírségi vízválasztótól délre, Nyíradony, Nyírmártonfalva, Nyíracsád Nyírlugos  vonaltól lefelé terül el.

Az 1800-as évek végén ezek a területek a tájra jellemző dimbes dombos vizes zsombékos pangó vizekkel tűzdelt  lefolyástalan egészségtelen szúnyogoktól hemzsegő, nem ritkán váltólázat is terjesztő  területek voltak. Talán most hihetetlennek tűnik  de ekkoriban a nyírség homokját folyamatosan  ellepő vízekben a helyiek rendszeresen  halásztak, és annyi halat fogtak, hogy azt még Debrecenbe  a piacra  hordták be eladni. Az erdőspusztai bővebb vizű csatornákon mint a Malomgáti-ér, vagy a Kati-folyó több vízimalom is üzemelt.

Aztán az 1900-as évek legelején a  Az Alsó-nyírvíz Szabályzó Társulat úgy döntött hogy a nagy mennyiségű pangó-víz levezetésére a Dél-Nyírséget becsatornázza, és mint egy 1000 km vízelvezető árkot épít, amely segítségével a felgyűlő esővizet, és hólevet a  Kondoroson, és az I-es és a II-es főfolyáson keresztül  egyenesen a Berettyóba vezeti. Ezek a munkálatok 1939-re fejeződtek be

A vízlecsapolásoknak viszont káros következményeik is voltak. A  meglévő kis tavacskák lápok a becsatornázások hatására levezetődtek, eltűntek. Szárazabb években nem maradtak víztartalékok, kialakult az addig nem ismert szárazság a térségben. Igaz eltűntek a szúnyogok terjesztette betegségek, és megnőttek a művelhető földterületek, de a  szárazabbá váló klíma hatására  megváltozott a növényvilág is.

A következő nagy tájalakító beavatkozás a 70-es években indult meg amikor is az erdészet a vízügy a város vezetésével karöltve úgy döntöttek , hogy az erdőspusztai vízgyűjtőkön akkoriban egy kettőre keresztül folyó  csatornák vizét mesterségesen létrehozott víztározókba felfogják,  és eltárolják száraz időszakokra , amely többek közt esztétikai élménnyel is ellátja az akkoriban kialakítás alatt lévő turisztikai területet. Így két legyet ütöttek egy csapásra. Megtudták tartani a vizet az Erdőspusztákon, és turisztikai célra is felhasználhatták a víztározókat.

 

1968-tól 1990 ig mintegy 21 tavat hoztak létre az erdőspuszták vízbiztonságának szavatolására. Ezek közül 5 közcélú tó készült, 12 erdészeti tulajdonú jóléti tó, és 4 időszakos belvíztározó.

IMG_20191129_201130

Már a tározók létrehozásának kezdeti szakaszán nagy bizonytalansági tényezőként hatott   hogy a kezdetleges mederkialakítási  munkák miatt, a tavak alacsony víztározói  szintje,  továbbá a már akkor is instabil éves csapadékhullás  legalább 10 évente a tavak kiszáradásához vezet. Nem pont 10 évente, de minden 10 évben lehet számítani 1 évre  amikor                   “ szuperaszály” sújtja a vízgyűjtő területet és ezáltal a tavakat. Ezek a jóslatok be is jöttek. Az erdőspusztai tavak történetében már a 3. teljes rendszer szintű kiszáradáshoz érkeztünk el ebben az évben. Ezek a kiszáradások nagyon súlyos következményeket hoznak magukkal, ugyanis nem csak a víz fogyik el a tavakból, hanem minden egyes kiszáradáskor a tavak teljes élővilága, hal, madár, és kétéltű állománya kipusztul.

IMG_20191129_204124

 

Az ebből  a táblázatból is nagyon jól látszik hogy a grafikonba foglalt 15 év  az erdőspusztai víztározók össz évenkénti tárolt vízmennyiségét figyelembe véve óriási különbségek figyelhetők meg. Ezek az adatok alátámasztják a már a tározók kialakítása idején is  felemlegetett kételyt, miszerint a szeszélyes évi csapadékhullás miatt várható a tavak 10 évenkénti kiszáradása. Mi sem támasztja  alá ezt jobban mint az 1995-ös év tározói adata, miszerint ebben az évben, amely az első  majd csak teljes kiszáradás volt a táj történetében, annyi víz volt az összes ( 21 ) tóban mint egy jó bő vízzel telt évben a Hármashegyiben.

Hozzá kell hogy tegyük hogy ezek a tározók elég felületesen,  szinte csak a kiszemelt rétek mélyebb legelők körbe gátalásával készültek. Elejükre és végükre egy leeresztő és egy beeresztő zsilip  beültetésével. Próbáltak minél több vízelvezető-csatornát bekötni a tavakba de már akkor is látszott  hogy a Dél-Nyírségi vízgyűjtő terület nem fogja maradéktalanul  pótolni a szükséges mennyiségű vizet. Több halápi és gúthi ágat kötöttek be a Fancsika I-es tározóba, de ez sem oldotta meg a tavak vízhiányát..

IMG_20191201_190458

Ehhez elég komoly talajmunkákat kellett végezni ugyanis itt a Nyírségi “hegyeket” is le kellett győzni.

img_0001_thumb

Ezekben az időkben azaz a 70 –es években már kidolgozták annak a tervét hogy a Keleti-főcsatornából fogják pótolni a hiányzó mennyiségű vizet, melyet egy zárt nyomócsövön keresztül fognak eljuttatni az Erdőspusztákhoz. Ez a terv elhíresült nevén a CIVAQUA ( Civisvíz ) nevű program amelyet a TIVIZIG készített már a 70 es években meglévő HTVR-ben, Hajdúhátsági Többcélú  Vízgazdálkodási Rendszerben létezett..

Akkoriban még 5 milliárd forintra taksálták a beruházás várható költségeit amely az évek teltével mindig csak halasztódott, a költségek pedig folyamatosan emelkedtek. A rendszerváltás után  nagyban változott az egész erdőspusztai fejlesztésekhez történő város vezetési, de akár az erdészet vagy a vízügy részéről is a hozzáállás. Az 1990 utáni rendszerváltás kicserélte a város vezetőket és az akkor megmaradt döntéshozókat, amely nem jött jól az erdőspusztai fejlesztéseknek. Meglévő projektek pénzhiányra való hivatkozással leálltak ( Kenu-pálya ) újak nem indultak el. A mostani városvezetésnek már nincs szüksége az erdőspusztai tavakra, és a mostani erdészek és vízügyesek sem ugyanazok már mint akik a 70 es években energiát munkát nem kímélve a semmiből varázsolták elő ezeket a tavakat.

img22

img19

img27

 

A teljes  2010-es CIVAQUA-program ide kattintva tekinthető meg.

 

Papp László Debrecen polgármestere a CIVAQUÁRÓL.

A Civaqua program megvalósítása komoly kihívás a város előtt – mondta Papp László polgármester csütörtökön, az új városvezetést bemutató sajtótájékoztatón, amikor újságírói kérdésre a téma szóba került. Hangsúlyozta: a Civaqua egy több tízmilliárd forintos állami beruházás, tehát nem önkormányzati vállalás! A polgármester a következő időszak prioritásának mondta a projektet, hozzátéve, hogy az elmúlt években a debreceni városvezetés tárgyalt a kormányzattal ebben az ügyben.

– A debreceni Nagyerdő a megváltozott klimatikus és vízrajzi viszonyok miatt vízháztartási problémával küzd. Az lenne szerencsés, ha a következő évtizedben meg tudnánk oldani a program azon elemét, mely szerint az északi városrész érintésével, a keleti oldalon a jóléti tavakhoz eljuttatva behoznánk a Tisza vizét Debrecenbe. A Nagyerdő szempontjából ez kardinális kérdés – részletezte.

– A Civaqua szerepel a Debrecen 2030 programcsomagban, a Belügyminisztérium és az Agrárminisztérium is támogatja, hogy a következő uniós költségvetési ciklusban prioritást élvezzen a projekt. Azt nem garantálom, hogy az egész teljesül, mert maga a teljes Civaqua program 40-50 milliárd forintba kerülne. Arra törekszünk, hogy részben megvalósítsuk – mondta Papp László

Forrás :Haon.

Papp László nyilatkozatát olvasva azt hiszem elég pesszimistán rajzolhatjuk fel az erdőspusztai tórendszer jövőjét. Az hogy leghamarabb csak 2030-ra tervezik a program megkezdését már egy halálra ítélése a táj víztározóinak. Ami viszont végleg megbélyegzi ezeknek a tavaknak a sorsát, az a kijelentés hogy 2030 után is csak nagy valószinűséggel a CIVAQUA-program  valamely szakaszát fogják megvalósítani.

Megkerestük a TIVIZIG-et is  hogy mi a véleményük a CIVAQUA-program jelenlegi állásáról:

Igazgatóságunk kezdeményezője és előkészítője volt a CIVAQUA programnak,
amely mint komplex vízszolgáltató rendszer egyszerre biztosíthatja a
természetvédelem, a mezőgazdaság, az ipar és a lakosság gazdasági-,
valamint idegenforgalmi, sport és rekreációs igényeinek kielégítését. Ez a
fejlesztés oldaná meg a Fancsikai tározók vízutánpótlását csapadékszegény
időszak esetén. A CIVAQUA projekt megvalósulása esetén ugyanakkor a
Keleti-főcsatorna vizéből történő vízpótlás költsége a szivattyús átemelés
miatt jelentős, ezért az üzemeltetési költségek finanszírozásába szükséges
az érdekelt célcsoportok bevonása. A CIVAQUA projekt megvalósítása
pályázati illetve támogatási forrás függvénye, amely kapcsán bírjuk az
Országos Vízügyi Főigazgatóság támogatását is. Arra számítunk, hogy a
következő uniós ciklusban megkezdődhet a fejlesztés végrehajtása.
Üdvözlettel:   Szegi Attila
PR referens
TIVIZIG

 

Megkerestük a Hajdú Bihar Megyei Horgászszövetséget is ahol Cserepes Ernő a következőket mondta:

A Horgászszövetség a Fancsikai-tavaknak és a Haláp-Bodzásnak volt horgászati vízkezelője 1979- 2017-ig. Nagyon sajnálatos hogy ezek a tavak ismét kiapadtak. A helyi MOHOSZ ezért vissza is adta a kezelés jogát a Magyar államnak. Ezeknek a tavaknak a halasítása, horgászati célokra való újra hasznosítása csak abban az esetben folytatható ismét ha stabilan, véglegesen meg tudják oldani a nevezett tavak vízellátását. Ennek a feladatnak már nem tud eleget tenni az alsó Nyírvíz Vízgyűjtőrendszere, ezt már csak a CIVAQUA néven elhíresült  mesterségesen a Keleti-főcsatornából Debrecen-Nagyerdőn keresztül  zárt nyomócsövön keresztül eljuttatott élővíz tudná biztosítani. Ennek a projektnek a kivitelezése nagy feladat, nem is a mi feladatunk, és persze nagyon kicsik is vagyunk hozzá, ez Állami szintű beruházás amelynek a kivitelezése időben nagyon nehezen meghatározható. Nagyon szerettük a Fancsikai-tavakat személyesen nekem is sok szép emlékem fűződik hozzá és a többi erdőspusztai tóhoz, de csak bízni tudunk benne hogy fog még tündökölni régi fényében.

 

Beszéltünk még a témában több olyan a kivitelezésben és a tervezésben érintett hatósággal is akik munkatársai “civilben” tudomásunkra adták, hogy a jelenleg ismert CIVAQUA –program csak a 2010-es időszaki megvalósításra volt érvényes. Tehát ha esetleg 2030-ban újra megpályázzák a program létrehozását, azt teljesen új tervek alapján fogják beadni, amely tervek még most nem ismertek. Tehát még terv sincs! Azt viszont mindegyik megkérdezett szakember elmondta hogy biztos meg fog valósulni a program mert a folyamatosan szárazabbá váló klíma miatt elodázhatatlan a megvalósítás.     Csak hogy mikor??…arra senki nem tudott hiteles választ adni.

Az erdőspusztai tájegység tönkretétele nem csak a régi patinás méretű,  halakkal teli egykoron gyönyörúen tükröződő tavak elhanyagolását jelenti, hanem olyan egyedi  hangulatú parkerdők ledózerolását mint a Hármashegyi pihenőterületé. Ahol mint ismeretes az erdészet letarolta a pihenőövezet hatalmas fákból álló árnyas a környék páratlan fílingjét biztosító erdőit. Ezek után pedig beültették olyan jellegtelen nyárfa csemetékkel amelyek még ha majd egyszer meg is nőnek pucér jellegtelen nem parkerdőbe illő esztétikátlan kinézetükkel soha sem fogják visszaadni az eredeti Hármashegy hangulatát.

img_20190212_103850-2_thumb 

A teljes igazsághoz az is hozzá tartozik hogy voltak fejlesztések az elmúlt időszakban is az erdőspusztákon mert kilátókat építettek, esőbeállókat készítettek, Uniós forrásból   több mint 100  millió forintot fordítottak a kéktúra útvonal korszerűsítésére, a Hármashegyen különböző féle erdei fa mászókákat építettek, sőt a Zsuzsi vonat végállomását is átépítették, a kisvasút pályáját 2 ízben is rekonstruálták stb.

nyirerdo_fejlesztesek-2

De a tavakhoz az igazán nagy volumenű beruházásokhoz nem mertek a kezdetek óta hozzányúlni, pedig a pénzügyi lehetőséget Uniós beruházás által  meg lehetett volna valósítani. Jelen időszakban ezeknek a tavaknak katasztrofálissá vált az állapota, történelmük során már harmadjára. Az oly sűrűn emlegetett CIVAQUA-program amely vizet hozna az erdőspusztákra a keletiből évtizedek óta csak az ígérgetések kategóriájába tartozik, és a város új polgármestere is csak odázza, szabadkozik a program elkezdésétől. Pedig már 24. óra után vagyunk 2 órával. A jelenleg 2030-ra elsöpört megvalósítás már túl késő lesz. Addigra a már jelenleg is elburjánzott felemésztődött 90%-ban kiszáradt tómedrek  áthatolhatatlan őserdővé válnak. Arról meg nem is beszélve ha mint ahogy a polgármester is mondta “valószinűleg csak részben  fogják megvalósítani”

A  tavak medréről:  Történelmük során ezek a víztározók soha sem voltak karbantartva. Egyetlen egyszer sem kotorták meg őket vagy tisztították ki a mederben elszaporodott néhol már erdővé vált   bűzölgő mocsaras lápot. Pedig a többszöri kiszáradás alkalmával már lehetett volna lehetőségük az üzemeltetőknek  a mederben felgyűlt hordalékot és benőtt növényzetet kitakarítani. Ennyire nagy az érdektelenség!!

img_20190205_105037_thumb

Ami még elszomorító hogy az erdőspusztán több olyan tó és vízfolyás is van amelyek abszolút  kiesnek majd a CIVAQA  életmentő vizének a áldásából. Persze ha mint az előzőekben leírtuk, eljut egyáltalán emberi mértékben mérhető időn belül a víz az erdőspusztákra. A Hármashegyi-tó, a Halápi és Bodzás-tavak nem lesznek bekötve, legalábbis a 2010 es tervek alapján a CIVAQUA éltető vízrendszerébe. Ezek a tavak egymást követő aszályos évek után szárazon maradnak,  beerdősülnek és  valószínűleg meg is fognak szűnni.

Ha végső következtetést akarunk levonni az előbb olvasottakból akkor azt hiszem a legrosszabbakra készülhetünk fel. CIVAQA –program ugyanis egyenlőre biztosan nem lesz. Ha pedig 2030-után valamikor lesz is, nagy valószínűséggel az csak egy bizonyos  szakaszig lesz megvalósítva amely az Erdőspusztákat már  lehet nem is érinti. Ha a még hátralévő minimum 10 évben bele nem tervezik őket.  Sok még a “ha” a témában.  Ha a  már zömében elvadult teljesen feltöltődött, feliszapolódott tómedrek nem lesznek rövid időn belül kitisztítva megkotorva,  akkor még az alkalmi jelleggel esős években befolyó víz tározására sem lesznek alkalmasak. Nem is beszélve arról, hogy az egykoron az Erdőspuszták fényeiként emlegetett tavak többet nem fogják tudni visszaadni azt a képet amelyet a 70-es 80-as években kilátogató turisták még csodálattal élvezhettek.

 

Harangozó Ferenc