A Nyírség természetföldrajzi tájának DNY-i részén elhelyezkedő Erdőspuszták a Tiszántúl síkságából 120-150 m magasan emelkedik ki, szigetszerűen elkülönítve környezetétől. A táj felszínét a pannóniai rétegekre rakódott pleisztocén hordalékkúpok jellemzik, amelyet az Ézakkeleti-Kárpátok és Erdély északról lefutó folyói halmoztak fel 120-300 m vastagságban. A táj hordalékkúpját építő folyók az új pleisztocén folyamán hagyták el a területet, visszahagyva a felszínt borító laza üledéket. A pleisztocén végén az É-i és ÉK-i szelek a felszín laza üledékén kialakítják a futóhomok parabolabuckáit és deflációs völgyeit, laposait, amelyben homokos lösz és löszös homok váltják egymást. A visszamaradt egykori medermaradványokban, „nyírvízlaposokban” mésziszapos üledék, öntéshomok vagy a ritkán előforduló kotus rétegek borítják a felszínt.

A debreceni erdőspuszta a várostól keleti-délkeleti irányban, körülbelül 10 km távolságra félkör alakban húzódik. Nevéből is kiderül, hogy átmenetet képez az erdő és a füves puszta között (erdőssztyepp). A vidék már korán természetes lakóhelyévé vált az embereknek, s emiatt a homokbuckák tölgyerdeit fokozatosan pusztítani kezdték. A későbbi csatornaépítések növelték a talaj vízszintjének süllyedését, illetve előidézték a laposokon a lápok kiszáradását. Ez a futóhomok újramozgásának kedvezett, amit aztán a XIX-XX. századokban az akác betelepítésével igyekeztek megkötni. A XIX: században erre a célra hozták létre az erdőtelepítő vákáncsos rendszert. A vákáncsos szó a latin vacans – üres, szabad – szóból származik. A vákáncsosok a levágott és üressé vált területek újra erdősítését vállaló ingyen munkások voltak. Az 1850-es évektől az elszegényedett debreceni lakosok, és a környező falvak nincstelenjei, családostól kitelepülve vállalták a nehéz életkörülményeket. A vágásterületen földbe vájt kunyhót építettek. Jószágtartás, legeltetés és tüzelő volt a „fizetségük”. Ennek fejében az általuk szedett akác sarjcsemetékkel beültették a vágásterületet. Az erdőspuszták területét Debrecen városa, az 1600-as években szerezte meg. Nagycsere kivételével mindet elzálogosítás jogán.

A terület még mindig változatos, gazdag élővilággal rendelkezik. Több pontja már védelem alatt is áll részben a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet részeként, részben helyi jelentőségű védett területek. Az őshonos erdők főleg száraz homoki és gyöngyvirágos tölgyesek, de mélyebb pontokon tölgy-kőris-szil ligeterdő és fűz-nyír „ligetek” is találhatók. A tisztásokon láprétek is kialakultak, míg a szárazabb területeken homoki gyepekkel találkozhatunk.

A HÁRMASHEGY KIALAKULÁSA, KÖRNYEZET, ZSUZSI VASÚT

A Hármashegy nevét a jól elkülöníthető három halomból álló kiemelkedésről kapta, melynek legmagasabb pontja 151 m, ezzel az Erdőspuszták legmagasabb része. A homokbuckasor része az Alföldi Kéktúra útvonalnak. Tetején egy 18 m magas kilátóról az egész környék belátható. Oldalát télen szánkózó dombnak használják. A „hegy” lábánál erdei fenyves és tölgyes szegélyezte rét található, mely a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet része. A réten túl megcsillan a Hármashegyaljai-tó felszíne.

Hármashegyalja jelenleg elsősorban kirándulóközpont. Ennek megfelelően játszótér, füves sportpálya, büfé, kijelölt tűzrakó helyek, körszín és színpad várják az ide érkezőket. A központ mellett helyezkedik el az erdei iskola épülete.

Hármashegyalja megközelítésének legegyszerűbb módja a Zsuzsi erdei kisvasúttal lehetséges (www.zsuzsivasut.hu). A vasút kiépítését Debrecen város kezdeményezte a várostól kb. 30 km távolságra Gúth község mellett található erdőből kitermelt fa elszállításásra. A vasút első szakaszát 1882. július 16-án nyitották meg. Ez a Debrecen-Fatelep – Nyírmártonfalva közötti 21,5 km-es szakasz volt. 1924-ben megépült a Nyírmártonfalva – Gúth 4,4 km-es szakasz. 1925-től rendszeres személyforgalmat lát el a kisvasút. 1926-ban, majd 1931-ben is újabb szakaszok épültek, Gúth – Angyaltelek (6,4 km), majd Angyaltelek – Turistaház (2,3 km). A vasút számos tanyát és falvat érintett, a vonatokon rengeteg piacozó utas utazott. Megszűnése után a tanyasiak közlekedési eszköz nélkül maradtak. A vasútvonal Hármashegyaljáig maradt meg, a Hármashegyalja – Nyírbéltek közti pályaszakaszt felszedték.

Az erdőspuszta tavai mind mesterséges tavak, amelyek a 70-es 80-as években kerültek kialakításra. Azzal a céllal, hogy az egyre növekvő debreceni lakosság számára, egy olyan pihenőövezetet hozzanak létre, ahol a pihenni, szórakozni vágyó lakosság,mindent megtalálhasson ami  a jótékony kikapcsolódáshoz szükséges.  Az erdőspusztai parkerdők, és a benne kialakításra kerülő víztározók terveit 1973-ra készitették el.  A tervezési  munkában erdőmérnökök, és vízügyi szakemberek vettek részt. Az építkezés 1974 ben kezdődött el, a Vekeri-pihenőközpont kialakításával, és 1980-ban pedig a Hármashegyi-tó, és pihenő-park  kialakításával fejeződött be. Az eredeti terveknek csak egy része valósult meg. Nem került megvalósításra a Kajak-kenupálya kialakítása, csak részben valósult meg a Nagycserei pihenő központ létrehozása. és szintén hiányosan lett kialakítva a fancsikai-tavak partszakasza, és a Bánki pihenőpark kialakítása. – A megvalósult fejlesztések közül is már több olyan építmény is van, amely a vandalizmus miatt már nem tekinthető meg, felégették, vagy szétrombolták.Így nem gyönyörködhetünk már a páratlan szépségű erdőspusztai tájban, a tűz martalékává vált Vekeri kilátóról, amely a maga 24 m-es magasságával, erdőspuszta legnagyobb kilátója volt, nem élvezhetjük a Vekeri szánkódomb melletti melegedő védelmét, a tó közepén lévő majális ház kényelmét,/ a mostani, az eredeti egy szerényebb kialakítású mása/ nem üdülhetnek már gyerekek a Fancsika-1 mellett egykoron lévő szintén szétrabolt úttörő táborban! Szintén a rombolás áldozatává váltak a Fancsikai menedékházak, és a Zsuzsi-vasút Hármashegyi végállomásánál egykoron működő, és büféként is funkcionáló indó-ház is .

Az 1970-es évek erdőspusztai fejlesztései során jöttek  létre a Fancsikai-tavak, Vekeri-tó, kenu-pálya befejezetlen formátuma, Mézeshegyi-tavak, Halápi-tavak,  Bodzás-tó , Hármashegyi-tó. – Az erdőspusztákon több olyan tó is található amely jellegéből adódóan, a ma már szárazabb klíma miatt kiszáradt, és legelővé vált.  Martinkai-tározó, Halápzugi-tározó, Juhfürösztő-tározó, vagy a már 1400-as években is írásos anyagokban megemlített Pipóhegyi-tározó..

A jelenleg ís funkcionáló erdőspusztai tavak, mind amellett hogy fontos szerepet játszottak a belvíz összegyűjtésében, mint jelentős horgász, és turisztikai pontokként is funkcionálnak.

A témához ajánlott olvasmány:

Erdőspusztai pihenőövezetek kialakításának tervei.

Erdőspuszta közlekedése.

Az erdőspuszták vízgazdálkodása.

A Vekeri pihenőközpont történelme

Nagycserei és Hármashegyi-pihenőközpontok.

Fancsikai és Mézeshegyi-tavak kialakulása.

Erdőspusztai Bemutatóház és arborétum.