Halápi csárda múltja, és jelene.

Halápi csárda

Kedves olvasók!

Környékünk természeti, és történelmi értékei közül talán az egyik legrégebbi a Halápi csárda. Ehhez a szebb napokat is látott, ma elhagyatott, lakatlan csárda épülethez szeretnélek benneteket elkalauzolni néhány képpel.

Mint az alábbi bejátszásból is megtudhattuk, a csárdák fontos szerepet játszottak a 18-19.század embereinek életében. Valódi funkcióukat ebben az időszakban látták el.

A Halápi csárda 1778 ban épült, kb egy időben a Hortobágyi csárda, és a Kadarcsi csárda építésével. Mint minden csárdát, a halápit is azért építették a jelenlegi helyére, mert ezek az utak amelyek most is elhaladnak mellettük, régen is nagy forgalmat bonyolítottak le. A mostani Vámospércsi út, majdcsak eredeti nyomvonalán haladt, az akkori Szatmárnémetit Budapesttel összekötő föközlekedési út, a sóút. Ezen az úton hordták a sót, az akkor még Magyarországhoz tartozó Szatmárnémetiből fel Pestre.
A Halápi csárdához fűzik helytelenül, az utólsó nagy betyár vezér elfogását is! A monda szerint Savanyú Jóska egykori betyár vezért hosszú bújkálás után, mulatozás közben a Halápi csárdában fogták el 1907-ben. Csak mint utólag a kutatások kiderítették, nem a Halápiban, hanem a Zalahalápi csárdában!   Azért ugye nem mindegy !

Erről az jut az eszembe, amikor az egyik illető megkérdezi a másiktól!
-Hogy vagy?
-Jól.
-Bővebben!
-Nem jól! 🙂

De  térjünk vissza eredeti témánkhoz a halápi csárdához!

Mindezen tévhitek ellenére azt viszont bizton állithatom, hogy annak idején a Halápi csárdában is zajlott a “betyárélet”! Abban a nem mindennapi élményben lehetett részem, hogy a csárda volt tulajdonosa levitt a csárda pincéjébe, ahol még ma is látszik a csárda alatt működő néhai alagútrendszer, ami természetesen már nem járható mert a csárda alatt be lett falazva. Valamilyen szinten viszont még mindig élhet a csárda alagút rendszere, mert egy ismerősöm, a lefalazást megbontva, egy fáklyával huzatot észlelt a vájatban.
A helyiek információi alapján, az alagútnak két vége volt amely a felszinre vezetett. Az egyik a közeli erdőben, egy olyan 50m-re a csárától, a másik pedig egy olyan 150m-re, ahol most a szomszédos tehenészet üzemel. Állitólag a régi söntés még úgy volt kialakítva a csárda épületében, hogy onnan csak néhány lépcsőfok választotta el az alagúttól. Így gyorsan ment a menekülés.

A Halápi csárda az államosítások után “közkézre”, tsz tulajdonba került. Ebben az időszakban már megváltozott a funkciója. Sokrétübbé vált. Már nem csak a vendéglátásban töltött be fontos szerepet, hanem boltot alakitottak ki benne, megmaradt a fogadó rész, ami ezek után már inkább kocsmának volt nevezhető, és kialakításra került benne egy takarmánybolt is. Az épület végébe pedig tejcsarnok volt rendszeresítve. Innen hordták be minden nap a tejet debrecenbe. Mivel akkoriban rengeteg tehén volt a környző tanyákban, így az esti és reggeli forgalom nagyon zsúfolt volt a csárdában. Egy igazi kereskedelmi központ volt az épület a szocialistarendszer időszakában. Mindenki megfordult itt. Környékbeli lakosok, fogatosok, tsz dolgozók vagy éppen a Vámospércs Debrecen viszonylatában utazók. Nagy volt a forgalom akkoriban itt.

Telt múlt az idő, elérkezett a 90-es évek ideje. Tsz-ek felbomlottak, az állami vagyon felosztásra került, így a Halápi csárda sem kerülhette el sorsát, újra gazdát cserélt.

Az akkori privatizáció időszakában, egy Nagyné Fodor Jolán nevezetű hölgy tulajdonába került, állitólag bagóért. Gondolom ebben a kijelentésben nincs is okunk kételkedni, mivel tudnivaló hogy annak idején nagy értékeket is nevetséges értékű kárpótlási jegyekért adtak el.

A bolt, és a takarmánybolt ebben az időszakban már megszünt. A fogadó, és a tejcsarnok üzemelt tovább. Viszont az akkori ,magyarországi tehenészetek módszeres kirtása miatt, a tejcsarnok üzemeltetése is feleslegessé vált, jó néhány éve már az is bezárt.

A csárdában már csak a csárda maradt!

Igaz hogy rendeztek benne jó diszkókat, voltak főzések, bográcsolások, de a forgalma ezidőszakban már a töredékére csökkent. Igaz sokan betértek még a főutról vagy a környező tanyákról meginni egy jó pohát sört, kólát, vagy elfogyasztani egy hamburgert, de a tanyák elnéptelenedése, a tsz-ek felbomlása miatt már lecsendült az élet a környéken.

A legutóbbi nagy változás pedig az volt a Halápi csárda életében amikor is üzemeltetője Nagyné Jolán néhány éve úgy döntött, hogy bezárja ezt a nagymúltú fogadót. Állitólag 50 millió forintért volt meghírdetve az épület, és a mellette húzódó mint egy hektárnyi földterület. Informátoraim nyilatkozata alapján viszont 35 millió forintért cserélt gazdát. A vevő, aki a Pegazus szerszámgép kft tulajdonosa, abban a reményben vásárolta meg a csárdát, hogy a csárda felujításokra nem régiben meghírdetett pályázatok útján felújítja, visszaállítja az épületetet eredeti állapotába. Sajnos viszont ezeket a pályázatokat csak a Debrecentől nyugatra lévő Kadarcsi, Hortobágyi csárdák nyerték el.

Hogy mi lesz ennek a több-száz éves egykoron nagy forgalmú történelmi műemléknek a sorsa??

Azt majd az idő mondja meg!

Minden esetre jelenlegi állapota tényleg lesújtó! Hullanak a tetejéről a cserepek, omladoznak a falak, ablakai be vannak törve. Szomorú látvány ez egy olyan ember számára aki sokat megfordult ebben a gazdag történelmi háttérrel rendelkező épületben.

Az épület jelenlegi állapotának szemléltetése céljából néhány fényképet tettem fel.

– A többi kép ide kattintva tekinthető meg.