Az elmúlt napokban arról kaptunk hírt, hogy állítólag a Halápi tóban hemzsegnek a döglött halak.
Rögtön felkaptuk a fejünk erre a hírre, és útnak indultunk hogy kiderítsük igaz –e ez a hír.
A horgásztársunk akitől hallottuk ezt az információt, úgy nyilatkozott, hogy a februári nagy hideg okozta vastag jégtakaró, és az alacsony vízállás miatt, jelentős mennyiségű hal fulladt bele a vízbe. Ezek a haltetemek pedig ellepik az egész tó felületét. Mondanom sem kell, ez a hír nagy riadalmat keltett bennünk, akik magunk is gyakran horgászunk ezen az érintetlen, kizárólagosan csak természetes szaporulattal rendelkező horgásztavon.
Késő délután, már szinte naplementekor érkeztünk ki a Halápi-tóra, ahol kiváncsian kezdtük fürkészni a vízfelszint, és bőszen keresgéltük az elpusztult haltetemeket. Megérkezésünkkor az tünt fel, hogy iszonyú bűz, döglött halszag csapta meg az orrunkat. Ekkor még haltetemeket nem láttunk, de a terjengő dögszag egyértelműen sejtette hogy itt valami nincs rendben.
Autónkkal a töltés felőli oldalon álltunk meg , először itt kezdtük meg a keresgélést. Ezen a partszakaszon nem nagyon találtunk halpusztulásra utaló jeleket, a parton nem láttunk döglött halat. Ahogy viszont tovább mentünk a parton, a tó vége felé, egyre több helyen észleltünk elpusztult haltetemeket. Általában kisebb, főleg törpeharcsák, kárászok, sügérek, naphalak tetemeit hordta ki a hullámzó víz. Ezekből a fajokból volt a legtöbb. Sajnos viszont beljebb, a parttól néhány méterrel bentebb, csukák tetemeit is észleltük. Általában úgy 20 dkg-ostól egészen a 2 kg-ig. Igaz nagy menyiségü csukatetemet nem láttunk, de viszont azt nem tudhatjuk hogy a víz belső részein milyen mennyiségben pusztulhattak el.
Mivel mint már említettem este érkeztünk ki a tóra, így sajnos a készített képek sem lettek tökéletesek, de remélem azért annyira jók, hogy képet kaphasson az olvasó a bennünket fogadó látvánnyal.
Íme néhány kép, a Halápi tóról, 2012. március 23.-án.
→ olvasásának folytatása