A Bodzás-tó vagy ‘csúnyább’ nevén Bodzás-víztároló a Fancsikai-tavak és a Halápi-tó között fekszik, tágabban Debrecen és Vámospércs között, légvonalban hasonló távolságra a 48-as főúttól és a Panoráma úttól. Az Alföldi Kéktúra a tó mellett halad el, így azon gyalogosan vagy bicajjal könnyen elérhető. Ha ezt választjátok, a Debrecen felől jövőknek a Vámospércsi út menti kerékpárutat javaslom. A Panoráma úton forduljatok jobbra, majd a kilátó után itt balra N 47° 30,639′ E 21° 44,287′ 120 m [GCBODZ+Kék sáv], a Kéktúra útvonalán. A homokos-löszös talaj jót tesz a vádliknak 🙂 A Bodzás egy elég nehezen horgászható horgászhely. Magában a tóban elég ritkán szoktak pecázni, mert a partról szinte nem lehet “hozzá férni”. Igaz a horgászrend tiltja a csónakból való horgászatot, de legtöbben mégis ezt az elég kockázatos válfaját választják  az itteni horgászatnak. Legtöbben inkább a Bodzás kivezető csatornáját horgásszák. Nagyon szép kárászok, és törpék vannak benne. Fogható benne csuka is, és láss csodát, nem rég két pontyfogásról is érkezett hír. A tóban szép csukék és kárászok zsákmányolhatóak. Mivel a tó elég eldugott háborítatlan helyen van, ezért elég gyakran keresik fel az orvhorgászok, orvhalászok is, akik jelentős károkat okoznak a tó természetes szaporulatában.  A bodzás esetében is , ugyanúgy mint a Halápéban, az a nagy szerencse, hogy nagy területeket borít nád, amelynek  eddig még mindig sikerült feléleszteni az orvhalászok által megtizedelt halállományt.  Sajnos a tó örzése,  felügyelete nincs megoldva. Halőr az ellenörzésre nincs kijelölve, a rendőrök pedig a rossz utak miatt ritkán tudnak bejutni.  A Bodzás tavon a Fancsikai területi jeggyel lehet horgászni.


A tó különlegességét hangulata adja: csendes, kietlen, tökéletes hely akár egy több órás sétára is. Egy túra a tó körül kb 3-3,5 km hosszú. Maga a tó a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet területéhez tartozik, vagyis nem egy horgásztóról van szó, hanem egy igazi természeti csemegéről. A tó 90%-át befedő nádas remek búvóhelyet ad a vizimadarak számára (pl. szürke gém). A nád miatt a víz a legtöbb helyen nem is látszik, ha azonban igen, úgy gondolom egészen csodálatos látványt nyújt. A tó déli részét sokkal inkább benőtte a nádas, itt nem is nagyon fogjuk látni a víztükröt. Az északi részen viszont sok helyen rápillanthatunk a tó felszínére, valamint az azon úszkáló madarakra.

A Galagonyás-tó név ma valószínüleg jobban illene a tóhoz, hisz körbesétálva azt szinte mindenhol galagonya bokrot lát az ember, különösen a déli szakaszokon. Sok a kecskerágó bokor mindenütt, az északi részen pedig szedrest és a névadó bodzást találjuk. Ősszel tele van a környék gombával, gyilkos galócával és légyölő galócával. Gyönyörűek, veszélyesek, ne vigyük el és ne is tapossuk le őket.


A tó körül 3 vadles található, mindhárom elég rozoga állapotban van, a déli oldalon lévőn még létra sincs, vagyis nem lehet felmenni, így az a legbiztonságosabb 🙂 A másik kettőn van létra, s érdemes is felmenni rájuk, különösen a  rét szélén álló lesbe, de kérnék mindenkit, hogy azt nagyon óvatosan tegye – és lehetőleg a létra fokainak szélére, s ne a középére lépjetek. Lehetőleg egyszerre csak egy ember vegye birtokba a tákolmányt.

A tó környéke erős esőzések után igencsak felázik, így ilyenkor érdemes óvatosan barangolni.

Az északnyugati része különös érdekessége a tóba befordult fák, s azok út felé dobott gyökérzete – mintha valami védőperem lenne az ösvény mellett.

A Bodzás-tó a hajdúsági tanyavilág közepén fekszik. A tavat bármerről is közelítjük meg, tanyák mellett fogunk elhaladni. Vigyázzuk, óvjuk környezetüket és legyünk tisztelettel a tanyasi emberek iránt.