Zsuzsi-vasút emléktúra a Nyírbéltek- Nyíracsád közötti szakaszon.

Az eseményre április 13.-án vasárnap került sor, ahol valamivel több mint 20 kilóméteres távon jártuk be a Zsuzsi-vasút régi, gyönyörű természeti környezetbe burkolózó  szakaszát. Maréknyi kis turisztikai “kontingensünk”  közel  6 óra alatt teljesítette ezt a távot. Utunk során zöldelő legelők mellett, virágzó fák és bokrok megigéző környezetében haladtunk el a dél-nyirség dombjain, és a Külső Guth rengetegeiben  gyönyörködve. Ellátogattunk a Ligetalja legmagasabb pontjának számító kis szőlő dombra, ahol kilátóból  megcsodálhattuk  a környező nyírségi tájat, és fárasztó utunk során megpihentünk az egykori Túrista-ház  romjainál is…. Erről a mindannyionk számára maradandó élményeket nyujtó 20 km-es túráról  közlünk most képeket, és írásos beszámolót olvasóinknak…

Túránk a nyírbélteki régi Zsuzsi végállomásról indult. Kissé hideg volt a reggel utunk kezdetén, így tüstént elindultunk hogy ezzel is megmelengessük magunkat. Elfért reggel a dzseki, és a kabát, ugyanis mindössze 2 fokot mutatott a hőmérő.

Elsőnek a nyírbélteki régi állomásépületeket szemléltük meg. Az egykori végállomás épületeit nézve  eléggé lesújtó volt a kép számunkra. Az 1950-ben épített volt  javító-műhely állapota még nem is, de a jegypénztárat, és a várótermet magában foglaló épület  már nagyon rossz állapotban van. A tetejét fedő cserépborítás hiánya miatt több helyen beázik, így a ház  plafonja folyamatosan omlik lefele.

Túránk első szakasza a Nyírbéltek- Nyírlugos közötti mintegy 9 km-es szakasz volt. Ezen a szakaszon egykoron töltéseken és dombba vájt vágatokon keresztül közlekedett a Zsuzsi, melynek nyomvonalát követve változatos nyírségi táj tárult a szemünk elé. A bélteki erdőből kijutva szántóföldek, és rakottyás legelők mentén vezetett utunk.

 

 

9 km megtétele után érkeztünk el Nyírlugosig, ahol már sajnos nem látható a régi Lugosi állomás, mivel  azt még a 70-es évek végén elbontották. Ma már üzletközpont díszeleg a Zsuzsi  nyírlugosi állomása helyén.

 

Lugosra történő megérkezésünk első pontja  a “kis szőlő domb” nevű pihenőközpont volt. Ez a hely a maga 179 m-es magasságával a Hoportyó hegy 184 m-es  magassága után a Nyírség második legmagasabb pontja. Tetején egy inpozáns pihenőparkkal. Kilátóval, szabadtériszimpaddal, esőbeállókkal, és a sportolni vágyóknak focipálya is a rendelkezésükre áll. Ami fontos!..Tüzet rakni viszont az egész park területén tilos, az év teljes időszakában.

3-éve jártam utoljára be a Zsuzsi régi szakaszát, amikor szintén meglátogattam a “kis szőlő dombot”. Ami  viszont most feltünt, hogy kissé gondozatlannak tünt a park! Félméteres gyom volt mindenhol, üllőkék foci kapuk széjjel törve!… Ezek láthatóan nem friss károkozások voltak, de az üzemeltető nyírlugosi önkormányzat  láthatóan nem igazán foglalkozik a helyreállítással.

A kilátó tetejéről gyönyörű látvány tárul  a távoli Guthi erdő irányába.

 

A kis szőlő dombot elhagyva, a Szatmári út felé haladunk.

A történelmi múlttal rendelkező Szatmári útra térve Külső-Guth felé vettük az irányt.. Ennek az útnak a Nyírlugoson áthaladó szakasza aszfalt út. Régen ez egy főközlekedési útvonal volt, ahol Debrecenből , Hajdúsámsonon, Nyíradonyon, Nyírlugoson, Nyírmihálydin Nagykárolyon  keresztül jutottak Szatmárnémetiig. Ma már egyes szakaszain nyomvonala nem követhető egyértelműen, mivel olyan erdőrészeken is keresztül vezet ahol már nem nagyon járnak.

Elérkeztünk Külső Guth bejáratáig. Ez a terület végig vadhálóval van körbe véve. A tovább haladás a nagykapun történő bejutás után folytatható. Guth  a maga 5200 hektáros területével kelet-Magyarország második legnagyobb területű erdősége. Vadállománya európa szerte híres. Hatalmas agancsú gím, és dámszarvas populáció található ezekben az erdőkben. 1990-ben Guthon lőtte egy német vadász az azóta is fennálló világrekord agancsméretű dámszarvast. Ép ezért az erdészek nagyon vigyázzák a nem mindennapi vadállomány élőhelyét, így aki arra közlekedik az hangoskodással, zaj keltéssel  ne zavarja a vadakat!

 

Külső Guthon megyünk  tovább… Nyírlugostól tova haladva egy olyan 3 km megtétele után pillantottuk meg a Túristaház magasba nyúló vastornyát.

A Túristaházi  egykori vadászház  képei. Ma már lakatlan. Kertjében fa asztal és padok vannak elhelyezve  ahol a megfáradt vándorra gondolva, szalonna sütéshez, vagy bográcsozáshoz   még összehasogatott tüzifát is találhatunk..

 

A képen látható még a széle a Túristaházi faátrakónak, amely faragott mészkőből volt kirakva. Ez az átrakó volt a Külső Guth és Nyírbéltek kózötti szakasz legnagyobb átrakóhelye . Erre a hatalmas placcra  az erdőkből lovas szekéren hordták össze a faanyagot, amelyet a most homok útként látható, egykor itt futó Zsuzsira raktak át.

 

Ez pedig már a Túristaház megmaradt romjai. Ez az épület egykoron egy büféből. kétszintes teraszból, étteremből  álló  messze a táj fölé magasodó dombon lévő csodálatos létesítmény volt. 1933-ban épitették, elrombolása pedig 1980-ra tehető. Az épület előtt néhány évvel ezelőtt még megvoltak az évszázados tölgyfakolosszusok, de mára már azokat is kivágták. Ez a hely egykoron egy közel 100 holdas parkerdőnek volt a középpontja, ahol magyar és külföldi túristák úgyanúgy megfordultak. Ünnepi rendezvények szinhelye is volt ez a rész, ugyanis  nem csak majálisokat, de a Nyírlugosi általános iskolások számára úttörő, és kisdobos avatásokat is itt tartották…Csak hogy a hely jelentőségét szimbolizáljam, amikor még a környéken sehol nem lehetett kapni coca-colát, itt, a túristaház büféjében   már vígan kortyolgathatta az itt vendégeskedő utazó.

A Túristaház mögött látható hatalmas vastorony kb. 40 m-re emelkedik ki a földből. Egykoron kilátónak szánták, de a már akkor is tapasztalható pénzhiány, és az 1968-ban kihirdetett Zsuzsi-vasút felszámolás miatt nem fejezték be a megépítését.

 

Egy nagyon fontos dolog a Túristaház környékén túrázóknak!!

A Túristaház romjai, és az egykori Zsuzsivasút töltése, most főldút között, a földbe található az épület még ma is meglévő emésztő gödre ami elég mély. Ennek az emésztő gödörnek a tetején az időjárás pusztító hatása miatt nyillások keletkeztek, amelybe az óvatlan látogató könnyen bele csúszhat. Ezért megkérünk minden arra túrázót, hogy a nevezett környéken különleges körültekintéssel közlekedjen!!!!

A nagy emlékú Túristaházat magunk mögött hagyva tovább folytattuk utunkat. Néhány száz méter megtétele után egy másik csodával találkoztunk. Egy gyönyörű dombba vájt katlanon keresztül haladtunk, ahol 38 évvel ezelőtt még a Zsuzsi is szállította debrecenbe igyekvő utasait.

Külső Guthon a kidőlt fák törzseit, laszakadt ágait nem szedik össze, illetve nem is szállítják el. Több túrázó társamnak feltünt, hogy hatalmas fák, gallyak hevernek sorban az út mentén. Ez azért van, mert a Guthi erdő ezen részén oly mértékben örzik a természet eredeti arcát, hogy semilyen szinten nem avatkoznak abba bele. A kidőlt fák törzseit búvőhelyként hagyják meg  a földön élő bogarak, és rovarok számára.

Irány a 2,5 km-re lévő  egykori Angyaltelek megállóhely.

 

Aki pedig keres az talál!.. Élesszemű túrázó társunk az út mellett lett figyelmes egy érdekes formájú “faágra”, amely mint utólag kiderült nem is épen faág volt, hanem egy elhullajtott szarvasagancs. Azt hiszem gyönyörű emlék lesz Zsolti barátunknak  erről a túráról.

A régi Angyaltelek megálló, ahol még jó 15 éve szénégető voksák üzemeltek. A képen látható tanyát pedig szénégetők lakták. Ezen a helyen is üzemelt egykoron faátrakó, de annak felépítménye már nem látható. Viszont a szénégetésből megmaradt faszén porja még ennyi év elteltével is feketére szinezi a délnyírség sárga homokját.

Célállomásunk, a 3,5 km-re lévő  egykori Nyíracsád állomás irányába haladva… Utunk folyamán először itt találkoztunk vendégmarasztaló terepszakasszal. Szerencsénk volt a mai napon, ugyanis az időjárás is maximálisan kegyeibe fogadott bennünket. Az teljes  út  általában jól járható volt, és az egész nap folyamán kellemes, igazi “túrázó idő” kényeztetett bennünket.

Az 1977-ben felszedett vasút mentén haladva, egy azóta is az idő múlásával dacoló, egykoron a kisvasút pályájába beépített vasúti  talpfát  találtunk. Nem kis öröm volt ez számunkra.

Nyíracsád egykori állomása felé haladva egy ma már lakatlan, de igen jó állapotú tanyát pillantottunk meg.

 

Lassan túránk végéhez közeledve  pillantottuk meg Nyíracsád állomás ma már lakatlan épületét. Egykoron ez az állomáshely az egész pályaszakasz életében is jelentős  szereppel bírt. Az állomás mögötti épületben tanyasi iskola is üzemelt, előtte pedig vasúti kitérő volt az egymással szembe közlekedő szerelvények elhaladásának biztosítására. Ezek az épületek még mindíg nagyon jó állapotban vannak.

Akkoriban a nyíracsádiaknak nem volt könnyű dolguk az állomáshoz való kijutásban, ugyanis ez a megálló Nyíracsádhoz legalább 6 km-re  található.

Ez már pedig túraútvonalunk célpontja. a Zsuzsi emlékhely. Kicsivel több mint 20km-el a lábunkban pihenünk meg ebben a szép övezetben. Nem kicsit megfáradva, de határtalan elégedettséggel, és élményekben gazdagan pihenjük itt ki a túra fáradalmait, és ídézzük vissza a kirándulásunk  legszebb élményeit. Remélem ezzel a kis képes beszámolóval kedvet csináltunk mások számára  is ezen túraútvonal bejárására, ugyanis egyedi természeti környezetével, történelmével  megyénk egyik  legérdekesebb legszebb, túraútvonalát  járhattuk be.

Első  “Zsuzsis túránkon” igaz nem volt épen túljelentkezés. de azt hiszem ennek a 7 embernek maradandó élmény nyújtott ez a nem mindennapi kirándulás.

A túraszakaszon készült fényképeket hely hiányában nem tudtuk teljes terjedelemben megmutatni, így azt fényképalbumba szedtük, amelyek sok érdekes részleteket mutatnak be a  táj szépségeiből.

 

Zsuzsi-vasút emléktúra I. DIAVETÍTÉS MEGTEKINTÉSE AZ ÖSSZES LETÖLTÉSE

 

 Még több kép a túráról itt érhető el..